Néhány év alatt a hazai downhill top mezőnyébe küzdötte fel magát. A tavalyi szezonban ismét Downhill Világbajnokságon indult, a 2020-as DH OB-n második helyen végzett. Sikeres szezon után sajnos egy sérülés hátráltatta. Lenthár „Lenti” Gáborral beszélgettünk!
Meglehetősen későn indult a 2020-as downhill versenyszezon. Milyen formában vágtál neki az évnek? Voltak elvárások vagy a vírus minden számításod keresztbe húzta?
Furán indult az év valóban, az alapozóidőszak rendben zajlott egészen márciusig, aztán jött a bizonytalanság, mikorra kell valami formát nyújtani, mikor lesz az első verseny. Ezzel együtt csökkentek a külföldi bikepark edzési lehetőségek és az edzőterem hiányát is nehéz volt pótolni, de végülis mindenki azonos feltételekkel készült. Igyekeztem a motivációm ennek ellenére fenntartani, és azt hiszem jól sikerült erőnlétileg, és technikai edzéseket is meg tudtuk oldani itthon, főleg Lillafüreden. A késői DH szezon indulása miatt volt lehetőségem régi szenvedélyem gyakorlására is, szuper tavasz kerekedett, ahol sok időt töltöttem a dirt bicómon, és a DH bringámmal is sikerült végre egy két rég tervezett trükköt beadni.
A szlovák SP DH futamokkal kezdődött az év. Hogy sikerültek a versenyek? Mesélj az egyes állomásokon való szerepléseidről.
A szlovák kupán tavaly ismét elit kategóriában próbáltam szerencsét, célom a top 10 volt minden futamon, valamint a magyarok közül a lehető legjobb helyezést elérni. Az első két futamon az eső rányomta a bélyegét a bringázásomra, nem sikerült igazán jó kört lehoznom döntőben egyik állomáson sem, de örültem, hogy sérülés nélkül lehoztam mindkét fordulót a változékony körülmények között. Az SPDH harmadik állomása Vrátna volt, egyik kedvenc pályám a kupasorozatban, így nagy reményekkel vártam a verseny napját. Az eső itt is utolért minket, és az időmérőn egy háló nélküli fapalló megviccelt, úgyhogy a döntőben ismét biztonságira kapcsoltam, hiszen válogató verseny volt, muszáj volt pár pontot hazahozni. Összességében egy átlagos szezont tudhatok magaménak az SPDH állomásokon, semmi kiemelkedő, ezen lehet javítani következő szezonban.
Aztán folytatódott egy sikeres DH OB-val, ahol egy nagyon előkelő eredményt értél el Elite férfiak mezőnyében. Hogy sikerült a verseny? Mennyire vagy elégedett a második helyezéssel?
Ismét sok gyors bringás gyűlt össze az elit mezőnyben, és előző évben a döntőben eldobtam a bringát, szóval csak egy stabil hétvégét szerettem volna lehozni. Egész hétvégén jól éreztem magam a bringán, de nem éreztem semmi pluszt a teljesítményemben, úgyhogy úgy gondoltam, ebben az erős mezőnyben, plusz a külföldi elit menőkkel, elég kevés esélyem van a dobogóra. Aztán a mért edzésen és aztán az időmérőn egyre jobban látszott, hogy ott lehet lenni az elején, de még mindig próbáltam higgadt maradni. Azt hiszem, sikerült azt a fajta örömbringázást produkálnom a döntő körben, ami képessé tesz a határaim megközelítésére hiba nélkül, és hihetetlen érzés volt az előző OB után egy ilyen kört lehozni ennyi ember előtt. Külön élmény volt a külföldi factory riderekkel is meccsben lenni. Mindenképp 2020 egyik legjobb versenye volt, annak ellenére, hogy már másodszor csúsztam le az elit OB címről.
A Covid ellenére sikerült kvalifikálnod magad és kijutni a 2020-as DH Világbajnokságra. Milyen érzés volt ismét VB-n indulni? Mesélj a versenyről, ami kicsit se volt könnyű az időjárásnak köszönhetően.
Leogang most már biztos az egyik kedvenc bikeparkom lesz, anno a 26trixen indulni itt, aztán 2019-ben egy VK, 2020-ban pedig egy VB. A vírushelyzet miatt elég kurtán alakult a válogató sorozat, így ha nem is maximális elégedettséggel, de ismét hatalmas lökést adott, hogy elindulhatok a VB-n magyar színekben. Tudtuk, hogy szörnyű lesz az időjárás, de nem akartam elhinni, csak ha a saját szememmel látom a hópelyheket. Hát láttam… Pedig az időmérőre készülve még nem is törődhettem a vasárnapi időjárással, mert ahhoz előbb be kell jutni a döntőbe, ami két éve nem sikerült az elit mezőnyben. A pályán nehéz volt megtalálni a nyomokat, mert minden körben változtak, és ami két körrel azelőtt még ideális nyomnak számított, azt nem vehettük készpénznek. Én speciel nem is nagyon készültem sárgumival, mert Leogang köztudottan autópálya, és ezer éve nem volt változtatás a pályán. Na idén egy olyan új szakaszt húztak oda, ami szárazon nagyon szuper lett volna, de ilyen időjárásban egyszerűen nem működött. Az időmérőt természetesen ismét úgy közelítettem meg, hogy kevesen vagyunk, egy stabil kört kell lehozni, mert hibával biztos a kiesés, és két éve a közelében sem voltam a bejutó időhöz. Ez a taktika kifizetődőnek látszott, mert épphogy, a 80. helyen befértem életemben először a VB döntőbe. Hihetetlen érzés volt még két nap bringázási lehetőséget kapni a világ top ridereivel. Próbáltam is kihasználni, hazavinni kicsit abból az atmoszférából amit a pro riderek adnak a rajtgépnél, vagy egy egy szakasz begyakorlásánál. A döntő hangulata felejthetetlen volt, ahogy a rajtgépet elhagyva a hófúvásban nekiindulsz a pályának, ahol az ideális nyomok biztosan nem ott lesznek ahol 3 órával ezelőtt begyakoroltad, és a szemed előtt lebeg, hogy vajon becsatolva marad e az spd-d a Red Bull river gapre a sártenger után és vajon hol lesz időd törölni a szemüvegeden. Életem legnehezebb versenye volt.
A tavalyi évben kezdtél először 29-es kerekű bringát használni. Milyenek a tapasztalatok így majdnem egy év távlatából? Mennyire vált be? Mennyire érzed a különbséget a 27,5-eshez képest? Miben érezhető az előnye?
Nagyjából két egyenes kellett ahhoz, hogy hozzászokjak a 29-es bringámhoz. A geo-t jól eltalálták, könnyűnek éreztem első pillanattól kezdve, és nem éreztem azokat a hátrányait amikre számítottam. A levegőben is kezes volt rögtön, élvezetes volt vele rendes DH méretű ugrókat abszolválni. Kicsit nehéz számokban kifejezni, mennyire vált be, hisz kevés viszonyítási alap volt előző évhez képest, de az, hogy az OB-n például nem lassultam vele, számomra igen pozitív reális eredmény.
Eddig a sérülések sikeresen „elkerültek”, de sajnos nemrég téged is elért a baj. Mi történt pontosan és mennyi idő a felépülés?
Egy laza ugratós vasárnapon ért utol a sérülés, egy figyelmetlen ugrás, egy lusta ’nemkiszállás’ eredménye egy leszakadt vállízület. Egy lapos ugrót sikerült túlszállnom csőrben, és annyira elhittem, hogy meg tudom még menteni, hogy meglepett az elsőkerék letapadása az érkezőn, és így előre, a vállamra és a fejemre estem. Estem már nagyobbat, estem már ilyet, kicsit fájt, de gondoltam megnézetem. Külön érdekesség, hogy 2001-ben egy hasonló esés miatt a másik vállam pont így sérült, és ugyanúgy megműtötték. November végén, az esés napján egyből megműtöttek, egy drótot raktak a vállamba, amit aztán január közepén ki is szedtek. Azóta, és már a drótkivétel előtt elkezdtem gyógytornázni és kardiózni, amit a vállam enged, jelenleg már tudok támaszkodni a kormányon, így síkon el tudok kezdeni tekerni, de a park, dirt vagy a DH még nem működik. Az ízület összeforrt, már csak az izmokat kell megerősíteni, a letapadást megszüntetni, és úgy terveztem, hogy ha februárban bringára tudok ülni, akkor márciusban illene tudni szaltózni. Ezzel az erőnléti felkészülésem két hónapot csúszott, de úgy gondolom, szerencsém van, hisz az offszezon kellős közepén lezajlott az egész folyamat. Májusban szeretnék versenyezni, úgy gondolom ez reális cél lehet.
Korábban egy részletes Bike Check keretén belül bemutattuk Lenti CTM downhill gépét!
Mik a tervek az idei évre? Mennyire érzed magad formában? Mely versenyek vannak tervben?
Formáról a gyógytorna kellős közepén nem nagyon tudok beszélni, nagyon messze vagyok az alapozóidőszaktól is, de technikailag hiszem, hogy ott tudom folytatni ahol abbahagytam, és talán ez a nagyobb lélegzetvételű szünet kicsit segít egyet visszalépni a DH-ban, és egy kicsit máshogy megközelíteni a fejlődést, mert úgy érzem, a sebességem kicsit megragadt 2020-ban. Szeretnék egy picit lassabban kezdeni a DH bringán, és alapvető dolgokban fejlődni, hogy így tudjak átlépni a tavalyi sebességemen. Emellett nagyon tetszett tavaly, hogy a dirt és a freeride nagy hangsúlyt kapott, ezt is szeretném tovább folytatni, fejlődni, minél több és nagyobb ugrókon beadni a kedvenc trükkjeim, akár egy egy freeride rendezvényen rajthoz állni, de ez még csak koncepció. A DH versenyek terén főleg azokat részesítem előnyben, amik a fejlődésem segítik, és a DH OB még mindig egy kitűzött cél, ami még hiányzik itthonról.
Köszönjük a beszélgetést!
Szöveg és fotók: Szász Norbert // StandMagazin
