Nagy hiány van a downhill versenyekből kishazánkban, azonban Kiss Ancsának köszönhetően egy remek rendezvényen mérhetik összes tudásukat a magyar downhillesek évről évre. Idén jubilál, tizedik alkalommal kerül megrendezésre a Várrom Downhill Szeptember 12-13-án! Ancsával beszélgettünk!
Nem megszokott, hogy egy hölgy downhill versenyt szervezzen itthon, méghozzá, ha jól tudom nem űzöd a sportot. Hogy jött a Várrom downhill ötlete?
Igazából inkább úgy mondom, hogy már nem űzöm, tizenéves koromban még én is gurulgattam itt ott, hazai versenyeken is, mára ez a dolog inkább egy lájtosabb dologgá alakult át, de a hegyen és a bringa megmaradt. A Várrom ötlete az általam is meglátogatott versenyekből jött, ekkorra már voltak ismerősök, barátok a bringás világban, így pár ötletet, jó tanácsot kértem is tőlük, hogyan lehetne egy ilyen versenyt leszervezni, de inkább a saját szervezői készségemre hagyatkozva csináltam már akkor is. Bárhonnan nézzük én akkor még a 18 éven alattiak táborát erősítettem, így a szüleim vállalták a felelősséget helyettem, bár félve, de bízva bennem, minden rendben ment.
Mesélj kérlek a versenypályáról. Mikor és kik építették?
Az évek során több nyomon is ment a pálya, próbáltam mindig úgy alakítani, hogy a hely adottságait amennyire lehet kihasználni, hogy élvezhető is legyen és, hogy a hivatalos természetvédelmi szerveknek is megfeleljen, nem egyszerű. Itthon Magyarországon a bringázás azon ágai amelyek hegyen, erdőben, terepen űzhetőek eléggé megvannak lőve, hiszen rengeteg erdő védetté, fokozottan védetté minősített, így az engedélyeztetés hosszas és melós, valamint zsebbe nyúlós folyamat. A pálya engedélyköteles ezért a verseny előtti héten szoktunk főként munkát fektetni bele, ahol szinten az engedélyekhez igazodva szabad bármit is tennünk, igen, még a lapát is megvan kötve a kezünkben. Az első pár évben egyedül építkeztem javarészt, volt, hogy a barátaim besegítettek és olyan is, hogy egy barátnőmmel a hajnali órák kellős közepén kezdtünk bele. Az egyik évben az utolsó előtti héten vonták be az egyik engedélyem és akkor kellett egy új nyomot kitalálni és építeni rá valamit, ekkor még segítség nélkül, sajnos meg is látszott, de mind ezek ellenére a következő évben is eljöttek a versenyzőim. Az utóbbi pár évben már van segítségem én már javarészt csak ellenőrizni megyek a srácok munkáját, akiknek innen is köszönök mindent, de ha szükséges a mai napig felveszem az ásót, lapátot.
Mikor volt az első verseny és hogy sikerült? Hányan indultak?
Maga a verseny 2009-ben indult kimaradásokkal, az első versenyen 47 induló volt, két kategóriában ami hatalmas dolognak számított. Akkoriban még sok downhill versenyt rendeztek itthon, sokszor úgy kellett sakkozni az időpontokkal, mára ezek közül már csak a Várrom maradt meg az Ob mellett. Általában szezonnyitó szokott lenni a verseny, bár volt egy két alkalom, mint az idei is, hogy nem várt dolog miatt halasztásra került.
Idén 10. alkalommal kerül megrendezésre már. Kérlek mesélj mi volt eddig a legemlékezetesebb verseny és miért?
Nincs ilyen, minden egyes versenyen van valami emlékezetes. Példaként tudnék kiragadni egy két jó emléket, mondjuk amikor az egyik versenyen egy indulónak eltörött a váza és még a szombati napon kocsiba pattant, hogy megheggessze és másnap tudjon indulni az időmérő futamon, na az parádés, vagy amikor egy esős hétvégén mikor az esőn ázva megjelenik a versenyen egy barátod egyenesen Norvégiából, na ezek azért felejthetetlen pillanatok. Nagyon jó azt látni, hogy évről évre visszatérnek az indulók, új versenyzőkkel kiegészítve. Van aki már év elején felkeres, hogy mikorra tervezem a versenyt, mert ő már januárban kiírná rá a szabadságot, de olyan is van, aki a verseny végén már a következő évre foglal szállást.
Illetve a legrosszabb sztorikra is kíváncsiak vagyunk!:)
A legrosszabb nyilván mindig egy személyi sérülés, sajnos a 10 év alatt hozzám is érkezett mentő 2 alkalommal, hál istennek mindketten hamar felépültek. Valamint az egyik évben annyira jól sikerült az este, hogy egy pár szék és asztal végezte a tábortűzön, ami ma már inkább a jó ezekre visszagondolni kategóriába tartozik, de akkor nem annyira volt jó buli.
Mi inspirál, hogy évről évre megrendezd? Mik a céljaid a versennyel hosszú távon?
Egy ilyen kaliberű versenyt az ember nem azért csinál, mert ez hú de megéri, nem. Aki ismer az tudja, hogy én ezt szívvel lélekkel csinálom és ezt máshogy nem is lehet, ennyi éven keresztül. Az a mérhetetlen sok pozitív visszajelzés mind azt tükrözi, hogy erre még igény van, és ameddig igény van, addig én ezt csinálom. A verseny maga évről évre egyre jobb és egyre többen látogatnak el az ország minden pontjáról, ami ugye a hatalmas segítségemnek is köszönhető, akik főként a családomból és a barátaimból áll, hiszen nélkülük elég sok helyen kéne egyszerre lennem a verseny ideje alatt, a felfelé ívelő színvonalért pedig a támogatóimnak tartozom hatalmas köszönettel. Az én legnagyobb álmom a versenyre egy fotocellás időmérés, ami a költségek miatt idáig sajnos elmaradt, de remélem ezt is meg tudjuk valósítani a jövőben. A célom csak annyi, hogy fejlesszük ezt tovább mind addig míg itt vagyunk, itt vagytok.
Köszönjük a beszélgetést és sok sikert a versenyhez!
Ne feledjétek! Szeptember 12-13. Várrom Downhill verseny immáron 10. alkalommal! Részletek ITT!
