Szia Lizi. Kérlek, mesélj nekünk arról, hogy miként kerültél kapcsolatba a sporttal?
Egészen gyerekkoromra visszavezethető az mikor megtetszett a bringázás extrémebb vonala, konkrétan a dirtözés. Sokat lógtam együtt bringás arcokkal, nyaranta minden délután kint voltunk a gyulai várnál és egyéb „spotokon”, ahol minden utcai elemet felhasználtak a gyakorlásra. Már akkor meg volt a vágy, csak a lehetőség nem volt adott még. Később az egyetem miatt felkerültem Budapestre és megismertem „Lentit” Lenthár Gábort és kérleltem, hogy tanítson pár dolgot, majd összerakott nekem egy alap dirtbicót, amivel elkezdtem tanulgatni és nagy szerelem lett. Ezután egymás hatására közösen vettünk két ugyanolyan freeride bicót és együtt kezdtük el a downhillezést, ami mindkettőnknek megmaradt kedvelt sportként.
Hosszú évek óta lovaglással foglalkozol, méghozzá ugratsz is a lovakkal. Mennyire volt ez előnyödre a kezdetekkor? Bringával vagy lóval nehezebb ugrani?
17 éve lovagolok és nagyban segített az a mozgáskoordináció, amit általa szereztem. Lovagolni nem nehéz, viszont jól csinálni igen, és ugyanez igaz szerintem a bicózásra is. A lovaglásban is mindig a kihívásokat kerestem, szerettem „rodeózni”, így a bátorság, vagy inkább vakmerőség már adott volt. Az egyensúly megtalálásával nem volt nehéz dolgom, mert a lovaglásban a ló használatát, mint eszköz használatot csak át kellet írni egy másik eszközre, súlypont áthelyezések, egyoldalú, kétoldalú terhelések, sebesség szabályozás stb. Tehát a figyelem megosztás nekem – ezekkel a tapasztalatokkal – sokkal könnyebben adaptálódott. Ennek tudom be, hogy komolyabb sérülésem még nem volt. Az ugratás egyikkel sem könnyebb vagy nehezebb, de mások a léptékek. A lónak van saját akarata és közbe szólhat a döntése, míg a bringa mozgatása csak a mi döntésünkön múlik, ha a környezeti körülményeket nem vesszük figyelembe. Távolsági, vagy elugrási pontot ugyanúgy keresni kell, mint ahogy a bringát, a lovat is el lehet ugratni közelebbről vagy távolabbról, előnyünkre vagy hátrányunkra, aminek mindkét oldalon meg vannak a veszélyei.
Hogy sikerült a 2019-es éved? Elégedett vagy?
Határozottan igen. A téli alapozó felkészülés nekem elmaradt, így veszíteni valóm nem volt. A térdműtétem után nem gondoltam, hogy idén bármilyen versenyen is el fogok tudni indulni, ennek ellenére becsatlakoztam a szlovák kupa sorozatba, egy lengyel C2-es versenyen is részt vettem, és természetesen az Országos Bajnokságon. Az eredményeim pedig sorrendben: Polomka 4., Szczyrk 2., Kosutka 3., Velka Raca 4., Magyar OB 4.
Az elégedettségemet az OB eredményem töri meg, amit 3. éve folytatok, miszerint a döntő körömben egyszerűen elesek. De ezen már dolgozom. Szeretnék még a jövőben OB-t nyerni.
Versenyekkel hogy állsz? Szeretsz versenyezni, melyik volt az eddigi legizgalmasabb versenyed?
Nagyon szeretek versenyezni, mint ahogy lóval is, bringával legalább annyira, idén ezt a kettőt sikerült együtt csinálnom. Volt, hogy egy hétvége alatt mind a kettőn sikerült részt vennem. A legizgatottabb mindig az OB-n vagyok, de a legizgalmasabb a szczyrki C2- es Hard Downhill League volt. Iszonyat meredek pálya, egy merő por. Ennyivel írnám le. Az időmérőn sikerült első helyen befutnom, de a döntőben kisebb nagyobb hibákkal a 2. helyre csúsztam 3 század mp-el. Innen viszont sikerült UCI pontokat szereznem.:)
Mik a céljaid a sporttal a jövőben?
Az egyik legnagyobb kikapcsolódás nekem ez a sport. Szeretnék több helyre eljutni, új embereket megismerni és még sokat fejlődni. Több versenyen elindulni, tapasztalatot szerezni és persze nem utolsó sorban újra magyar bajnok lenni. Élvezetből csinálom a sportot, de a versenyszellem mindig is tombolt bennem, így még kedvemet lelem benne, verseny szinten szeretném űzni. Mindig húzóerő újat beadni, így azt gondolom, hogy kimaxolhatatlanok a lehetőségek és még rengeteg minden van előre.:)
Köszönjük a beszélgetést és sok sikert az idei szezonra!
fotók: Szász Norbert //StandMagazin
