A többszörös magyar downhill bajnok, Ferenczi Marcell számára nem alakult egyszerűen a 2026-os szezon, ennek ellenére több olyan eredményt is elért, amely megerősítette benne, hogy továbbra is helye van a nemzetközi mezőnyben. A szezon közben új versenygépre váltott, amely már az első teszteken meggyőzte, és új lendületet adott számára a folytatáshoz. Az alábbi interjúban mesél az idei év kihívásairól, a technikai fejlesztésekről, a motivációjáról és a jövőbeli céljairól.
Bringa specifikáció
- Váz: Santa Cruz V10 (L, 2027)
- Villa: FOX 40 Factory Grip X2 Kashima (2027)
- Rugóstag: FOX DHX2
- Fékek: Shimano XTR
- Stucni: Renthal 50 mm
- Kormány: Renthal 770 mm
- Kerékagyak: DT Swiss 350 (elöl-hátul)
- Felni elöl: DT Swiss FR571
- Felni hátul: Halo
- Első lánctányér: Reverse
- Hajtókar: Truvativ
- Kazetta: SRAM
- Váltó: SRAM GX
- Extra: OChain
- Gumik: Schwalbe Magic Mary elöl és hátul
- Nyereg: Ergon
- Pedál: Crankbrothers Malett SPD pedál
Miért pont ezt a modellt választottad? Miben más ez a bringa az előző versenygépedhez képest? Mit éreztél az első komolyabb tesztkör után?
Azért döntöttem emellett a modell mellett, mert úgy éreztem, hogy a versenyzési stílusomhoz ez áll a legközelebb. Az előző bringámhoz képest stabilabbnak és kiszámíthatóbbnak érzem, főleg a gyors és technikás részeken. Az első komolyabb tesztkör után rögtön az volt az érzésem, hogy sokkal nagyobb biztonsággal tudok vele menni, és jobban bízom a bringában a nehezebb szakaszokon is.
Hogyan értékelnéd az idei szezont összességében? Melyik verseny sikerült a legjobban és miért? Volt olyan futam, ami különösen emlékezetes marad számodra?
Gyötrelmesnek mondanám az idei szezont, mert szinte mindig volt valami kisebb baki, ami miatt nem úgy alakultak a versenyek, ahogy szerettem volna. Például a magyar bajnokságon egy defekt is hátráltatott.
Ennek ellenére nincs okom búslakodni, mert a lengyelországi Bielsko-Białában rendezett Európa-kupa-fordulón sikerült egy 21. helyezést elérnem egy körülbelül háromperces pályán. Az első helyezettől mindössze nyolc másodpercet kaptam, miközben ők olyan világszintű versenyzők, akik ebből élnek, nekik ez a mindennapi munkájuk.
Ez számomra azt mutatja, hogy a hosszabb, nagy pályákon továbbra is tudok teljesíteni, ha minden összeáll. Privatizált versenyzőként a mai mezőnyben ezt kifejezetten jó eredménynek tartom. Most pedig új bringám van, fizikailag is erősnek érzem magam, újra motivált vagyok, és csinálom tovább. Úgy érzem, van még bennem bőven.
Melyik versenyhelyszínt élvezted a legjobban? Mit tanultál az idei évből versenyzőként?
Ahogy az előbb is említettem, idén a lengyelországi Bielsko-Białában rendezett Európa-kupa-fordulót élveztem a legjobban. A legfontosabb tanulság számomra az volt, hogy ebben a sportban minden apró technikai részlet számít. Nem mindegy, milyen bringával versenyzel, és az sem, hogyan van beállítva. Az ember hajlamos azt gondolni, hogy ezek csupán jelentéktelen apróságok, ezen a szinten azonban igenis rengeteget számítanak.
Jó példa erre, hogy idén kipróbáltam egy olyan megoldást is, amelynél körülbelül egy kilogramm pluszsúlyt helyeztem a váz alsó részére. Elsőre furcsának tűnhet, de ettől a bringa fókuszáltabbnak és stabilabbnak érződött a lyukas, fékgödrös döntött kanyarokban, illetve akkor is, amikor mélyebb nyomokban kellett haladni. Megváltozott a súlypontja, és bizonyos helyzetekben érezhetően kiszámíthatóbbá vált.
A kormány végére szerelhető kis kéztámaszokról eleinte azt gondoltam, hogy inkább csak marketingfogásról van szó. Egészen addig, amíg nem kaptam egyet, és el nem kezdtem használni. Meglepően sokat számítanak: hosszabb bringázás vagy verseny közben kevésbé fárad el a kezem, mert oldalról is megtámasztják, ráadásul nehezebben csúszik le róluk. Van egy kevésbé technikai, de korántsem elhanyagolható előnyük is: ha túl közel mész egy fához, talán még a kisujjadat is megmentik. Mindez jól mutatja, hogy a downhillben sokszor nem egyetlen nagy változtatás hozza meg a különbséget, hanem rengeteg apró részlet összehangolása. Amikor pedig 110%-on mész, egyáltalán nem mindegy, hogy neked kell segítened a bringát, vagy éppen a bringa támogat abban, hogy a lehető leggyorsabb lehess.
Milyen célokat tűztél ki a következő szezonra? Tervezel több nemzetközi versenyen indulni? Miben szeretnél a legtöbbet fejlődni versenyzőként?
Idén sajnos több nemzetközi verseny is kimaradt számomra, mert nem egyszerű egy-egy versenyre eljutni. Jó példa erre az Európa-kupa: a sorozat idén Portugáliában, Santiago de Besteirosban kezdődött, majd mindössze két héttel később már Fort Williamben kellett volna rajthoz állni. Ezt logisztikailag, mentálisan és technikai szempontból sem egyszerű megoldani, ráadásul komoly anyagi terhet is jelent. Sokan azt gondolják, hogy egy versenyzőnek minden költségét a támogatók állják, de ez nálam nincs így. Nagyon hálás vagyok azoknak, akik alkatrészekkel, ruházattal vagy más formában támogatnak, de az utazás, a szállás és a versenyzéshez szükséges további költségek jelentős részét továbbra is magamnak kell fedeznem. A következő szezont szeretném tudatosabban és jobban megtervezni. Elsősorban az Európa-kupa-sorozatban szeretnék minél több futamon indulni, illetve ha lehetőség adódik rá, egy-két közeli világkupán is rajthoz állnék. Emellett nagy célom, hogy újra indulhassak a világbajnokságon. 2022 óta nem sikerült magyar versenyzőnek ott lennie a downhill-világbajnokságon, ezért különösen motivál, hogy ezen változtassak.
Többszörös magyar bajnokként mi motivál még ennyi év után is, hogy újra és újra rajthoz állj? Az idei DH-vb hogyhogy kimaradt?
Az utóbbi éveim elég hullámzóan alakultak. Befejeztem az iskolát, és ezzel úgymond beléptem a felnőtt életbe, ahol hamar rájöttem, hogy nem olyan egyszerű minden szempontból talpon maradni, miközben a versenyzésre is koncentrál az ember. Ahogy azonban teltek az évek, kezdett kialakulni egy út, hogy merre szeretnék menni, és így már sokkal könnyebb a fókuszt olyan dolgokra helyezni, mint például a bringázás. Szerencsére folyamatosan jönnek az új generációk, akik elképesztően gyorsak, és ez számomra hatalmas motiváció. Szeretném továbbra is megőrizni a leggyorsabb magyar rider címét, és nem szeretném könnyen átadni a helyemet a fiataloknak.
Az idei DH-világbajnokságon való indulás egyébként nem is volt tervben. Az utóbbi időszakban egy kicsit kiégtem, ezért inkább kisebb versenyeken szerettem volna indulni, hogy újra megtaláljam azt a tüzet és motivációt, ami korábban megvolt bennem. Úgy érzem, ez sikerült. Az új bringa megvásárlása is nagy lökést adott, és ismét azt érzem, hogy megvan bennem az a motiváció, ami ahhoz kell, hogy újra komoly célokat tűzzek ki magam elé.
Köszönjük a beszélgetést és sok sikert a versenyekhez!
