Miközben a világ legjobb downhill versenyzői a 2026-os UCI Mountain Bike Világbajnokságon harcolnak a szivárványszínű trikóért Val Di Sole lejtőin, Magyarország ismét versenyző nélkül marad a rajtrácson. Ez önmagában is szomorú tény, hiszen a hazai downhill sportágban ma is vannak olyan riderek, akik tehetségük, eredményeik és elhivatottságuk alapján helyet érdemelnének a világ legjobbjai között. Sokan talán nem is tudják, hogy a magyar downhill versenyzők hosszú éveken keresztül rendszeresen képviselték hazánkat a világbajnokságokon és világkupákon. Ma azonban már évek óta nem látunk magyar zászlót a downhill világbajnokság rajtjában.
Eltűnt a válogatórendszer
A sportág régebbi szereplői még emlékeznek arra az időszakra, amikor a világbajnoki részvételért külön válogatóversenyeken kellett bizonyítani. A legjobb magyar versenyzők számára komoly cél volt bekerülni a válogatottba, és Magyarország színeiben rajthoz állni a világ legnagyobb downhill eseményén. Az utóbbi években azonban ez a rendszer megszűnt. Információink szerint évek óta nincs hivatalos válogató, nincs kijelölt program, amely alapján a versenyzők kivívhatnák a világbajnoki indulás lehetőségét. A probléma ráadásul nem a sportolók hiánya, hanem sokkal inkább az szervezeti háttér hiánya.
Nem a motiváció hiányzik
Aki követi a hazai downhill életet, pontosan tudja, hogy a magyar riderek motivációjával semmi probléma nincs. Ferenczi Marcell, Babó Áron és Szepesi Colin például évről évre rendszeresen rajthoz állnak az iXS Downhill Európa-kupa futamain és más rangos külföldi enduro és downhill versenyeken. Ezeken az eseményeken Európa legerősebb mezőnyével versenyeznek, sokszor olyan riderekkel, akik világkupákon és világbajnokságokon is állandó szereplők. Ferenczi Marcell, Babó Áron és Szepesi Colin is az elmúlt években több kiemelkedő eredményt is elért az iXS sorozatban, több alkalommal a döntő mezőnyében végzett, és stabilan helyt állt a nemzetközi elit közelében.
Kevesen látják azonban, hogy ezek a versenyek milyen áldozatokkal járnak. Egy teljes európai szezon nevezési díjakkal, üzemanyaggal, autópályadíjakkal, étkezéssel, alkatrészekkel és szervizköltségekkel együtt könnyedén több millió forintos kiadást jelenthet egy versenyző számára. A legtöbb magyar rider ezt saját zsebből fizeti.
Miközben a nagy downhill nemzetek versenyzői gyári csapatokkal, szerelőkkel, sportvezetőkkel és szövetségi háttérrel érkeznek a versenyekre, a magyarok sok esetben kisbuszokban alszanak, sátorban laknak, saját maguk szerelik a kerékpárjukat és több ezer kilométert vezetnek egy-egy versenyhétvége kedvéért.
Az utolsó magyar világbajnoki indulók
A legutóbbi magyar induló Ferenczi Marcell és Moldvai András volt a 2022-es les gets-i világbajnokságon. Ferenczi, többszörös magyar bajnok saját költségén utazott ki a versenyre, és a költségek minimalizálása érdekében a kisbuszában aludt. A világbajnokságon a kvalifikációban a 85. helyen végzett a világ legerősebb downhill mezőnyében. Moldvai pedig a 104.helyen zárt.
Sokan úgy gondolják, hogy ez tökéletesen bemutatja a magyar downhill jelenlegi helyzetét. Nem azért nincs magyar induló a világbajnokságon, mert ne lennének rá alkalmas versenyzők, hanem azért, mert a részvételhez szükséges anyagi és szervezeti háttér hiányzik.
Volt idő, amikor még érkezett segítség
A sportág szereplői közül többen úgy emlékeznek, hogy Gács Péter (LiMiT Racing Team) downhill szakágvezetői időszakában ugyan nem beszélhettünk jelentős támogatásokról, de legalább több segítséget kaptak a nemzetközi versenyekre készülő versenyzők. Péter több éve kiszállt a downhill sportból, ami meg is látszik. Az elmúlt években bármilyen jellegű támogatásról és szakmai segítségnyújtásról egyre kevesebbet hallani. A hazai downhill gyakorlatilag a versenyzők, családjaik, támogatóik és kisebb szponzoraik áldozatvállalásából működik.
A legeredményesebb magyar világbajnoki szereplések
Megyaszai Lilla a 2015-ös andorrai (Vallnord) Downhill Világbajnokságon a junior női kategóriában 3. helyezést ért el, ezzel bronzérmet szerzett. Ez volt az első magyar downhill világbajnoki érem a sportág történetében. Érdekesség, hogy Lilla már a kvalifikációban is a 3. helyen végzett, és a döntőben egy esés, valamint kézsérülés ellenére is meg tudta őrizni bronzérmes pozícióját
Ha a magyar downhill történetének legsikeresebb elite férfi kategóriás világbajnoki szereplését keressük, akkor Liszi Attila neve kerül elő elsőként. A többszörös magyar bajnok 2011-ben a svájci Champéry-ben megrendezett downhill világbajnokság elit férfi mezőnyében a 40. helyen végzett, ami a mai napig az egyik legjobb elite kategóriás magyar eredmény a sportág történetében. A kvalifikációból sikeresen bejutott a döntőbe, ahol több mint száz induló közül zárt a legjobb negyvenben. A 2011-es champéryi vb nemcsak Liszi Attila legjobb világbajnoki eredményének helyszíne volt, hanem a downhill sportág egyik történelmi jelentőségű versenye is. Az egész hétvégét extrém időjárás, csúszós gyökerek és mély sár jellemezte, Danny Hart pedig olyan elképesztő futamot rakott össze a döntőben, amelyet sokan a downhill versenysport eddigi egyik legjobb versenykörének tartanak.
Attila eredménye különösen értékes annak fényében, hogy a downhill világbajnokság a sportág legerősebb mezőnyét vonultatja fel, ahol a világkupák legjobbjai és a nemzeti bajnokok állnak rajthoz. Liszi Attila pályafutása hosszú éveken keresztül meghatározta a magyar downhillt, és máig ő jelenti azt a mércét, amelyhez a következő generációk viszonyíthatják magukat. Attila a tavalyi OB-n vonult vissza végleg, a One Last Run interjúban mesélt nekünk tavaly.
Többet érdemelne a magyar downhill
A downhill soha nem tartozott a legjobban támogatott magyar kerékpáros szakágak közé, mégis évtizedek óta kitartó közösség építi. Versenyzők, szervezők, szülők, klubok és támogatók dolgoznak azért, hogy a sportág életben maradjon. Éppen ezért különösen fájó látni, hogy miközben más országok évről évre teljes csapatokkal érkeznek a világbajnokságokra, Magyarország gyakran még egyetlen versenyzőt sem tud delegálni. Pedig a tehetség itt van. A motiváció itt van. Az eredmények is itt vannak. Ami hiányzik, az a háttér.
Van miért bizakodni
Szerencsére a jövő továbbra is biztató. A fiatal magyar generációban több olyan versenyző is feltűnt, akik megfelelő támogatás mellett akár világbajnoki szinten is bizonyíthatnak.
Reméljük, hogy a következő években újra láthatunk magyar indulót a downhill világbajnokságon, és olyan riderek állhatnak rajthoz a világ legjobbjai között, mint például Babó Áron, Ferenczi Marcell, Szepesi Colin és más magyar tehetségek.
A magyar downhill közösség és ezek a versenyzők megérdemelnék, hogy ismét legyen helyük a sportág legnagyobb színpadán. És talán hamarosan eljön az idő, amikor már nem azt kérdezzük, miért nincs magyar induló a világbajnokságon, hanem azt, hogy meddig juthatnak el a magyarok a világ elitjében.
A magyar downhill előtt továbbra is komoly kihívások állnak, de az új kerékpáros szövetség megalakulása okot adhat az optimizmusra. Reméljük, hogy a következő években ismét lesz olyan támogató háttér, amely segíti a sportág fejlődését, és lehetővé teszi, hogy a magyar versenyzők ne csak saját erejükből, hanem valódi szakmai és anyagi támogatással képviselhessék hazánkat a világ legnagyobb downhill versenyein.
