Zsida Tamás egyedi gyártású kerékpárja egyszerűen elképesztő! Ez a teljesen egyedi építésű alumínium váz mini-mullet összeállítással készült, négy féknyereggel és egy Marzocchi Monster T villával szerelve. Az egész bringát a Doom (a legendás videójáték) ihlette grafika borítja, további jelvényekkel megspékelve. Ezt tényleg látnod kell! Íme az Unmaker projekt!
Fotók: Pálmai Gergő
Váz paraméterei:
Hátsó rugóút: 210 mm
Első rugóút: 190 mm
Fejcsőszög: 63°
BB drop: 0 mm
Reach (elérési hossz): 351 mm
Hátsó láncvilla hossza: 450 mm
Tengelytáv: 1180 mm
Stack (kormánymagasság): 645 mm
Nyeregcső szög: 65°
Súly: 23 kg
Alkatrészek:
Villa: Marzocchi Monster T2 2003
Kormány: Race Face Atlas
Stucni: saját gyártás (integrált)
Kormánycsapágy: Hope Pick and mix 1.5″ and 1 1/8″
Fékek: Hope Tech 3 e4 (4db) saját gyártású féknyomás boosterrel
Tárcsák: Hope floating 203 mm (3x)
Rugóstag: Fox Float X2 (230x65mm)
Hajtás: Shimano Saint M825, Shimano press fit BB
Pedál: Hope F20
Nyeregcső: Funn Launchpad, Hope 31.8
Első kerék: Saját agy / Sunn MTX 33 27,5″ / Maxxis Minion DHF
Hátsó kerék: Bike positive hub 150×12 Sunn MTX 33 26″ / Maxxis Minion DHR
Váltó: Shimano Saint
Váltókar: Shimano Saint SL-M820
Fogsor: Sunrace CSRX0 10-speed
Lánc: Shimano Ultegra (CN-6600)
Miért döntöttél úgy, hogy saját vázat építesz?
A legtöbbünk számára, akik belevágunk egy ilyen projektbe, ez az önkifejezés egyik formája, akárcsak a hegyikerékpározás maga. A tervezéstől a megvalósításig az álmainkat és kreatív energiánkat fektetjük bele, és addig dolgozunk rajta, ameddig csak tudunk – fizikailag és anyagilag egyaránt. Az volt az álmom, hogy egy saját magam által tervezett és épített DH bringával tekerhessek, és lassan, de biztosan meg is érlelődött bennem ez az elhatározás, valamint a szükséges mérnöki tudás.
Milyen tudás vagy végzettség segített ebben?
Mechatronikát tanultam a főiskolán, ami nem kifejezetten a gépészmérnöki vonalra fókuszált, de lehetőségünk volt lejárni a műhelybe, ahol megismerkedhettünk a forgácsolással. Ott sokat tanultam a technológiáról és a gépek tiszteletéről. Saját alkatrészeket is készíthettünk, és ez volt az a pont, ami később a gépészmérnöki pálya felé terelt. Később gépészmérnöki diplomát is szereztem, de a szakma lényegét leginkább a munkahelyemen és a gyakorlati tapasztalatok során sajátítottam el. A legfontosabb készségek ehhez a kíváncsiság és egy kis „őrültség”.
Amikor megrepedt az 2005-ös Big Hit-em fejcsöve, és eltörött a láncvilla, szétvágtam, és a hátsó háromszöget 26×3.0-s kerekekhez alakítottam át, a fék rögzítése pedig a Kona DOPE rendszeréhez hasonló lett. Később egy Banshee Scream V2 vázat is szétvágtam, hogy a diplomamunkámhoz Trek Session 8 felfüggesztést és DOPE fék rögzítést építsek rá. Akkoriban kicsit „bike-instein” voltam.
Merítettél inspirációt más bringákból az Unmaker projekt során?
A tervezési folyamat elején összeállítottam egy Excel-táblázatot a modern DH bringák geometriáival, majd kiszámoltam egy „átlagot”. Nem voltam teljesen biztos benne, pontosan mit is szeretnék, vagy mi lenne kényelmes, és úgy gondoltam, ezzel a módszerrel nem lőhetek nagyon mellé, mivel a gyártás megkezdése után már nem lesz lehetőség változtatásra. Annyit tudtam biztosan, hogy a mozgásnak nagyjából lineárisnak kell lennie, a felfüggesztés beállításai legyenek könnyen hozzáférhetők, a súlypont legyen alacsony, és a fejcsőszög 63° legyen. Végül a Commencal Supreme V3 adta az alapot, az egyetlen változtatás az volt, hogy a hátsó forgáspont a kerék tengelyével egybeesett, így nem lett 1:1 másolat.
Milyen felszerelés áll rendelkezésedre?
Otthon, a pincémben csak egy marógépem van. Az alkatrészek 3D nyomtatását és esztergálását egy külső partnerre bíztam.
Melyek voltak a legnehezebb részek az építés során?
A láncvilla összekötő elem, amely integrálja a fő forgáspontot és a rugóstag alsó felfogatását. Ezt az alkatrészt egyetlen 30 kg-os tömbből marattam ki. Ez lehetővé tette egy 4,5 tengelyes gép használatát, ami jelentősen növelte a pontosságot, mivel két lépésben megmunkálható volt. A csapágyfészkek azonban alámartak voltak, így speciális T-hornyú marószárat kellett használni. Igazi rémálom volt, mivel maga az alapanyag is nagyon drága volt, és a szigorú mérettűrések miatt nem volt hely a hibázásra.
Volt segítséged vagy vásároltál alkatrészeket a vázhoz?
Igen! 2013-ban, amikor az interneten keresgéltem, hol lehet csöveket rendelni, találtam rá Björn Aeschlimann munkájára és a Dead Rabbit Bikes márkára a Pinkbike-on. Azt gondoltam, veszítenivalóm nincs, ezért írtam neki, és megkérdeztem, van-e esetleg maradék anyaga, amit meg tudnék vásárolni. Már az első pillanattól kezdve rendkívül segítőkész volt! Kiválaszthattam a csöveket az első és hátsó háromszöghöz, valamint a fejcsőhöz is, és rengeteg tanácsot adott a hegesztő sablon megtervezéséhez, valamint minden kérdésemre válaszolt.
Mennyi ideig tartott az építés?
Az ötlet 2013 elején fogalmazódott meg bennem, hogy egy egyedi vázat szeretnék. A tervezési folyamat – a statikus és dinamikai végeselemes szimulációkkal együtt – nagyjából másfél évig tartott.
2014-ben megvásároltam az összes alumínium vastaglemezt és csövet, és megkezdődött a gyártás az esztergált alkatrészekkel. Az első csalódás akkor ért, amikor árajánlatokat kértem a marási munkákra: sok cég válaszra sem méltatott. Akik igen, olyan összegeket mondtak, amiből akár egy autót is lehetett volna venni. Ekkor jöttem rá, mekkora fába vágtam a fejszémet, és évekre félretettem a projektet.
2021-ben, amikor beköltöztem a jelenlegi otthonomba, megláttam a lehetőséget, hogy a pincében kialakíthatok egy műhelyt. Körülbelül hat hónap alatt építettem ki a mostani állapotára, és ekkor jöttem rá, hogy egy életre szóló lehetőség áll előttem. Találtam egy használt hobbi CNC marógépet a Facebook Marketplace-en nagyon kedvező áron, és meg is vettem. Néhány fejlesztés után elkezdtem megtanulni a használatát és a programozását, és menet közben belejöttem. A bringa végső összeszerelése 2025 márciusában történt.
Van neve a bringának? Ha igen, miért ezt a nevet kapta?
Szerintem a legtöbb, velem egykorú ember legalább hallott a DOOM-ról, vagy együtt is nőtt fel vele. Mondanom sem kell, hogy én is nagy rajongója vagyok a sorozatnak. Sokat gondolkodtam a grafikán és a néven, és játék közben egyszer csak beugrott: legyen a neve Unmaker. A DOOM 64-ben ez volt a legerősebb fegyver, ami minden démont gyakorlatilag paradicsompürévé változtatott. A grafikát egy klasszikus DOOM csatajelenetként képzeltem el, de a kis felület miatt nem lett volna túl látványos. A DOOM (2016) borítója viszont nagyon ütős, ezért azt használtam alapul. A DOOM és a DH váz egyszerűen egymásnak lettek teremtve – mint a vaj és a pirítós.
Mennyibe került a projekt?
Nehéz pontosan kiszámolni, de az alumínium tömbarak és csövek körülbelül 1000 euróba kerültek a mai árfolyamon. Az alkatrészekre legalább 2000 eurót költöttem, és ebben nincs benne a marószerszámok, a munkadíj, a 3D nyomtatás, az eloxálás és a matricák költsége. Ennyiből ma már egy tisztességes gyári DH bringát is lehetne venni, de a géppel vállalok megbízásos munkákat is, így részben vissza tudom termelni a költségeket.
Egyedi első és hátsó dupla féknyereg tartókat is készítettél. Nem lett volna elegendő egy nagyobb tárcsa vagy erősebb fékbetét?
Ez sosem arról szólt, hogy szükség volt rá, hanem arról, hogy meg tudom-e csinálni. Ha már belevágok egy ekkora projektbe, és adott a technológia, akkor valami igazán egyedit akarok létrehozni, ami kitűnik a tömegből. Szerencsére még mindig vannak, akik így gondolkodnak. Nemrég fejeztem be egy hasonló projektet dupla Hope Mono 6 Ti féknyereggel egy Marzocchi Super Monster T villához. Jó barátságba kerültem a megrendelővel, és nagyon várom, hogy kipróbálja, hogyan működik a megoldás.
A helyi bike parkban való használat után azt tapasztaltam, hogy az első fékek elképesztően jól teljesítenek. Hosszan tartó használat után sem hajlanak el, és a harapáspontjuk is végig rendkívül stabil marad. A hátsók inkább látványelemek – a gumik sokkal hamarabb megcsúsznak, mint hogy tényleges fékhatást fejtsenek ki.
Szeretnél vázakat gyártani és értékesíteni?
Haha! Nem! Bár minden percét élveztem a projektnek, nem csinálnám újra. A gép nem elég pontos és nem elég produktív ahhoz, hogy gazdaságilag megérje, ráadásul teljes munkaidős állás és család mellett csak az estékre és hétvégékre maradna időm. Hagyjuk az egyedi vázakat a profikra (Björn).
Vannak terveid a jövőre nézve?
Igen! Szeretném a Marzocchi Monster T2 villámat 220 mm rugóútra és állíthatóságra hangolni. Már legyártattam az összes belső alkatrészt, most már csak az eloxálás van hátra. Emellett, ha sikerül stancion csöveket szereznem Dr-Zocchitól, akkor Super Monster T-vé alakítom, de ez a váz ehhez már nem lesz alkalmas. Lehet, hogy levenném a falról a Banshee-t, vagy belevágok egy új tervezésbe, mint Jordan Boostmaster. Amit ő csinál, az nagyon inspiráló.
Szeretnél köszönetet mondani valakinek, aki segített a projektben?
Igen, mindenekelőtt Björnnek a Dead Rabbit Bikes-tól a csövekért és a tudásért! Továbbá Dr-Zocchinak a Monster T felújító készletért, és azért, hogy ezek a régi villák még sokáig működhetnek. A bátyámnak, Attilának a grafikai tervezésért, valamint Lucy Higginsnek (Indibike) a profi kivitelezésért. És végül, de nem utolsósorban a szeretett feleségemnek, aki elviseli a hóbortjaimat és mindenben támogat.
