2021-ben beszélgettünk utoljára Liszi Attilával, aki a magyar downhill versenysport legeredeményesebb versenyzője. Az utóbbi években sok minden történt vele, a motorozás háttérbe szorult, egyre komolyabb dh csapatot épített és saját boltot is nyitott! Az idei DH OB-n nagy örömünkre az indulók között tudhattuk, amit egyébként ismét sikerült megnyernie!
Szia Attila! 2021-ben beszélgettünk utoljára, akkor még a motocross versenyzésre fektettél nagyobb hangsúlyt és a kerékpározás kicsit háttérbe szorult. Most 2025-ben sok év után mégis ismét rajthoz álltál a Downhill Országos Bajnokságon, sőt mi több külföldi versenyeken is dobogón végeztél. Miért döntöttél úgy, hogy ismét rajthoz állsz? Milyen volt újra külföldön versenyezni és dobogón állni? A motorozást végleg elengedted?
Sziasztok! Igen, 21-ben még kőkeményen ment az MX, sikerült megnyerni a félprofi MX2-es osztályt abban az évben. 2022-ben csúnyán összetörtem magam egy motoros edzésen, év végén, majd hosszú rehab következett, lassan már három éve történt a baleset, de még mindig nem vagyok 100%-os.
Azért szerettem volna újra DH versenyezni, mert érzem, még van bennem tűz, egy utolsó nagy hajrá, mielőtt azt mondom, elég volt. Tavaly előfutóként gurultam le a DH OB rajtjából Lillafüreden, és már akkor sem voltam messze a győzelemtől. Szerettem volna még egyszer utoljára a dobogó legfelső fokán állni az OB-n, és ez sikerült is. Külföldön azért állok rajthoz, mert kíváncsi vagyok, hogy a régi és új riválisaim mennyivel járnak előttem, hogy tudok teljesíteni hozzájuk képest. A Szlovák mezőny eleje nagyon erős, a dobogóra is nehéz felférni, egészen elképesztő, hogy anno többször is állhattam a Szlovák kupa dobogó legfelső fokán. Megmondom őszintén, külföldön már nem reális cél a győzelem, sokkal jobb a kondijuk, és bevállalnak olyan dolgokat, amit én már nem fogok. Minden futam, amit teljesítek, 10-ből 10-szer ugyan úgy megtudnám csinálni, biztosra megyek, nem kockáztatok annyit, a kulcscsont sérülésem óta sokkal óvatosabb lettem. Ilyen futamokkal nem lehet külföldön győzedelmeskedni, ezt tudomásul kell venni. Ettől függetlenül még oda-oda férek a dobogóra. Az év első versenyén Jasenska Dolina-ban 2. lettem, a Szlovák kupa harmadik fordulóján, Ruzomberok-ban pedig 4. Az sorozat összetett pontversenyében pedig jelen pillanatban a 3. helyet foglalom el. Nem panaszkodhatok, eddig egészen jól alakulnak a dolgok. Mindig jó érzés a dobogón állni, de semmi se ér fel a győzelem ízével.
A motorozás jelenleg C vágányon van, megyek, mikor időm van rá, ez átlagban két-három hetente egy alkalom jelenleg, de az off season alatt változni fog, relatív sűrűn, heti egy-két motorozás is belefér. A balesetem óta nem érzem magamban a motivációt, hogy motorral is versenyezzek, legalábbis azon a szinten nem, amit korábban csináltam. Megmarad hobby nak, és max buliból néha egy-egy versenyen megkergetjük egymást a srácokkal, de már nincsenek nagy álmok erre a szakágra vonatkozóan.
Az új sisakod festése is kimondottan az idei DH OB-ra készült. Nagyon sok féle részlet megtalálható rajta, amelynek fontos mondanivalója van. Mesélnél nekünk róla? Ez egyfajta lezárás az életedben?
Ez egy nagyon különleges, egyedi festésű sisak, számomra fontos elemekkel. A ONE LAST RIDE egyértelmű üzenet, amely ennek az életszakasznak a lezárására szolgál.
Az arany színben úsztatott babérkoszorú a kiemelkedő eredményeket, győzelmeket hivatott szimbolizálni, benne a négy darab csillag évszámmal ellátva a bajnoki címeket ábrázolja. A Liszi név a shild alatt nem csak egyszerűen vezetéknév, ugyanis az utolsó három betű SZI kísértetiesen hasonlít az 521-es számhoz. Ez a három betű más színnel is lett felfestve. Ez Szvoboda Bence motocross versenyző rajtszáma, aki 2023-ban távozott közülünk. Egyfajta megemlékezésnek és tiszteletnyilvánításnak került fel a sisakra ebben a formában. A 33-as szám nagyon régre nyúlik vissza, egy rivalizálással kezdődött a DH versenyeken, amiből később egy nagyon jó barátság és megszámlálhatatlan mennyiségű történet született. A későbbiekben ez lett a rajtszámom a motocross-ban, amit a mai napig is használok. Hívjuk egy misztikus, vagy szerencse számnak, de mi szűk körben tudjuk, hogy ez sokkal több annál.
A RUNTHEGAME felirat főleg a 2000-es évek bringásainak beszédes, akkoriban volt több nyomtatott kerékpáros magazin is, valamint egy összetartó, tehetséges dirt ugratós brigád. Az ő médiájuk és tevékenységük meghatározó volt a Magyar kerékpáros társadalomra, rám is. Olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy néhány alkalommal én is csatlakozhattam hozzájuk, mely óriási élmény volt. 2010-ben repülővel videóztak minket az egyik dirt pályán, azonban a forgatás tragikus véget ért, mivel a Cessna típusú repülő felett elvesztette a pilóta az irányítást, és nem messze tőlünk a földbe csapódott. Négy ember vesztette aznap életét, köztük a RUNTHEGAME képviselője, Szabó András. Az ő emlékére került fel a sisakra a felirat, de ennél több is rejlik a dologban. Érdemes lesz figyelni a jövőben erre „Brand”-re.
Az idei versenyekre tudatosan készültél, sok edzést és energiát forítottál rá vagy a „rutin és az évek” sokat segítettek? Van/volt valami cél/eredmény, amit újra el szerettél volna érni?
Tavaly mindenféle edzés nélkül is jó eredményeket tudtam produkálni, ezért úgy voltam, hogy ha belefektetek egy kis energiát, akkor egész szép eredmények is születhetnek. Az off season alatt neki álltam edzeni, az elején nagyon szenvedtem, majd szépen fokozatosan visszatért a régi kondim, januárra már éreztem, hogy brutál erős vagyok. Februárban viszont annyira beindult a munka és egyéb magánéleti tevékenységek, hogy nem bírtam tartani az edzéstervet. Ettől függetlenül folytattam az edzéseket, amennyire időm és erőm engedte, de közel sem tudtam hozni a tél alatti teljesítményt. Az elmúlt húsz év tapasztalatai mindenképp óriási előnyt jelentenek, bár nagyon furcsa úgy versenyezni, hogy a kondimhoz kell igazítanom a futamokat. A karrierem alatt korábban erre nem volt példa. Legfőbb célom az volt, hogy bebizonyítsam magamnak, még mindig képes vagyok jó eredményeket elérni és, hogy helyre álljon a régi önbizalmam, magabiztossággom. A kulcscsont törésem után nehezen találtam vissza ide. Hosszú volt az út.
Hogyan tovább? Ha jól olvastam, ez volt az utolsó OB-d. Végleg felszámolod a versenyzést vagy van rá esély, hogy később Masters kategóriában még megcsillogtatod tudásod?
Szeretnék a közeljövőben nagyobb hangsúlyt fektetni a magánéletemre, családra, barátokra, egyéb hobbikra. Több, mint húsz éve gurulok két keréken, edzek, versenyzek, edzéseket tartok. Rengeteg lemondás, áldozatot igényel ez a fajta életvitel, többek között a hétvégék beáldozásával, amit ha hébe-hóba csinál az ember nem megterhelő, de jelen esetben az év 60-70%-ban a hétvégéimet a kerékpározással kapcsolatos területen töltöm. Szeretnék többet csatlakozni a hétvégi olyan programokhoz, amik nem a bringa pályára szerveződnek. Elite kategóriában már biztos, hogy nem fogok versenyezni. A masters pedig hála istennek még odébb van, így ráérek ezen gondolkozni, de ahogy magamat ismerem, biztos, hogy látni fogtok még később a DH versenyek rajtjában.
Az évek alatt a Liszi Downhill School is szépen fejlődött, egyre komolyabb eredményeket ér el a csapat külföldön is. Mely eredményekre vagy a legbüszkébb? Hogy látod az utánpótlást és mi a célod a jövőben a sulival? Mire lenne szükség ahhoz, hogy újra downhill Világkupa döntőbe láthassunk magyar ridert?
Arra vagyok a legbüszkébb, ahogy a tanulók fejlődnek, elképesztő látni, hogy alkalomról-alkalomra micsoda eredmény érhető el náluk, rendkívül fogékonyak, gyorsan tanulnak. Hab a tortán, hogy az idei évben az egyik Szlovák kupán, Myto-ban sikerült megnyernünk a csapatversenyt, ami nagyszerű teljesítmény! Nagy öröm számomra, hogy egyre több fiatal részére elérhető a sport. Az iskola pedig a közeljövőben gyökeresen megváltozik, nagyobb hangsúly lesz fektetve az amatőrökre és a sporttal most ismerkedő kezdőkre, olyan fiatalokra, akik versenyezni vágynak. Nagy terveim vannak az iskolával, aminek a szezon végén neki is fogok! Érdemes lesz figyelni az iskola tevékenységét és a ridereket 😉
Ahogy én látom, a fiatalok körében most jól alakulnak a dolgok. Ferenczi Marcell már nem mondható „fiatalnak”, de még mindig remek eredményeket tud produkálni. Idő közben megérkezett Babó Áron, akivel biztos, hogy hatalmas csatákat fognak vívni, véleményem szerint, már nagyon kellett Marcell-nak egy ilyen kaliberű kihívó, aki a végsőkig fogja feszegetni a határait, izgalmas rivalizálásnak ígérkezik. Már nagyon várom. Az OB óta mindenki Babó Áronról beszél, aki a verseny abszolút leggyorsabb idejét futotta, de külön kiemelném Szepesi Colin-t, aki mindössze 13 éves, a Cube Factory szerződéses gyári pilótája, és nem utolsó sorban az OB-n abszolút 2. leggyorsabb idejét futotta. Gyorsabb volt nálam is, pedig nem jöttem lassan… 😉 Röviden összefoglalva, a jövő fényes! Sok tehetséges fiatal van, felsorolni is nehéz lenne őket. A VK szint egy teljesen más dimenzió, főleg az utóbbi időben, rendkívül kiélezett már az ottani versenyzés, és a döntőbe már csak a leggyorsabb 30 pilóta jut be. Magasan van a léc, de jómagam és a srácok is azon fogunk melózni, hogy a világ élmezőnyébe kerülhessenek! Amire szükség van ehhez: tehetség, bátorság, mindent elsöprő akarat, a sport iránti szerelem, kiváló versenyzői készségek, szülői háttér, szponzorok és egy jó edző!
Hogy látod, mi az ami a kezdőknél és versenyzőknél nehézséget jelent? Gondolok itt az alapok hiányára vagy mentális felkészültségre.
Több mint hat éve tartok edzéseket és nagyon sok mindent láttam, tapasztaltam ez idő alatt. Amit én látok, hogy sokan összekeverik a jó bringásokat a jó versenyzőkkel. Sokszor nem jár kéz a kézben a kettő. Számtalan olyan riderrel dolgoztam, akiknek kiváló kerékpár kezelési készségei vannak, és rendkívül gyorsak, de amint a versenyzésből adódó stresszt és nyomást kell kezelniük, fejben összeesnek. Ez sajnos ilyen, nem minden ügyes bringásból lesz jó versenyző. Természetesen ez is fejleszthető, mint bármi más, de ez is egyfajta tehetsége a pilótának.
További tévhit, hogy ahhoz, hogy nagyon jó bringások legyünk, elég „csak” bringázni. Ez sajnos nem így van, a fejlődés az elején gyorsan megy, aztán szépen fokozatosan belassul, és egy szint után már sokkal több időt és energiát kell bele fektetni a munkába. Gondolok itt ez alatt: erő-álló képesség, nyújtani, növelni a mozgástartományokat egyúttal ezzel csökkenteni a sérülés kockázatát, a mentális egészség is rendkívül fontos. Ha az ember a határait feszegeti, tiszta fejre van szükség. Szerencsések a mai tanulók, fiatalok, anno nekünk nem volt senki, aki ilyen szinten fel tudott volna készíteni minket a kerékpározásra, vagy a versenyzésre. Az edzések alatt rövid időn belül több mint két évtized tudását és tapasztalatait szívhatják magukba. Gyertek el egy edzésre, és megmutatom, mi minden rejlik bennetek!
A hétköznapjaidat egy új vállalkozás, bringabolt és szervíz tölti ki. Hogy jött az ötlet, hogy belevágsz? Kimondottan gravity specifikus boltot szerettél volna, vagy minden féle szakágnak tudsz segítséget nyújtani?
A korábbi évek alatt folyamatosan én tartottam karban a tanulóim és ismerőseim kerékpárjait. Otthon dolgoztam a bringákon, de idővel annyira kinőtte magát a dolog, hogy muszáj volt lépnem valamit, így jött az ötlet, hogy csinálok egy üzletet, ahol a vendégeket tudom kiszolgálni termékekkel vagy szerviz szolgáltatásokkal. Mindig is a gravity vonalon mozogtam, 99%-ban enduro, e-bike, downhill kerékpárokat értékesítünk és szervizelünk. Az árukészletet is ezekhez a típusokhoz tartjuk. Ettől függetlenül bármilyen szakág kerékpárjait tudjuk szerelni, de nem a fő profilunk.
Mik a terveid a jövőre nézve? Hogy képzeled el magad a következő 5 évben?
A Liszi Downhill School fejlesztése, a RunTheGame brand felélesztése, fiatalok mentorálása, nagyobb aktivitás a kerékpáros közösségi médiában, és még számtalan dolog, de nem akarok minden poént lelőni.
Szeretném befejezni a házam építését, biztos alapokon lenni, családot alapítani, fejleszteni a vállalkozásokat. Szoktam mondani, ha csak fele annyi időt és energiát fordítok ezekre a tevékenységekre, mint anno a bringa, vagy motor versenyzésbe, akkor biztos, hogy sikerrel fogok járni.
Végezetül pedig mit üzensz a jövő generációjának?
Merjetek nagyot álmodni! Dolgozzatok keményen, és bármi elérhető! Ne hagyjátok, hogy bárki, vagy bármi eltántorítson titeket a célotoktól. Ha nehézségbe, vagy problémába ütköztök, mindig a megoldásra koncentráljatok. Kérdezzetek sokat, figyeljetek a részletekre, így gyorsabban tanultok. Kevesebb telefon nyomkodás, több bandázás a haverokkal, és irány a természet!
Hajrá!
Köszönjük a beszélgetést!
Attila boltja: RadCompany – 2040 Budaörs, Szabadság út 118.
Egyedi sisakfestés: @hudimester
