Szabó Boldizsár egy igazán egyedi kerékpárt épített össze magának a szezonra. Európában igazi ritkaságnak számít, megmutatta nekünk közelebbről is!
Szia Boldi! Várrom DH-n kezdted az idei DH szezont. Sajnos hibáztál és elúszott a kitűzött dobogó. Hogy sikerült a hétvége? Milyen volt a pálya és milyennek érezted a tempód?
Igen, sajnos a döntő körben a pálya utolsó 150 méterén sikerült kicsit elszúrnom egy balos hipet, fenékkel levettem a fát és lehuppantam a földre. Sajnálom nagyon, mert amúgy egy nagyon szuper kör lett volna, de ilyen ez a sport, sajnos benne van.
A hétvége alapvetően nagyon jól sikerült szerintem. Tavaly októberben a Mecsek Enduro-n sikerült leszakítanom a jobb vállam a helyéről, ami miatt közel fél évig nem is tudtam a hegyen biciklizni. Várromra abszolút a tarsaság és az atmoszféra miatt jöttem el, viszont fogalmam sem volt milyen lesz a tempóm a többiekhez képest, a verseny előtt nagyjából 5-6x voltam bringázni, így úgy voltam vele, hogy én egy TOP 10-el is meg leszek elégedve.
A pálya maga az utóbbi évekhez képest nagyon egyben volt, jól jött az építőknek a hétvége előtti kis esőzés, a kanyarok egyáltalán nem hullottak szét, pedig rekord számú nevezővel indult a verseny. Szombaton azért még érezhető volt az eső hatása, helyenként nagyon nyálkás volt a pálya, de vasárnapra, pláne időmérőre és döntőre, tökéletesek voltak a körülmények. Visszatérve a tempómra, az időmérőt sikerült megnyerjem egy elég középszerű körrel, sok helyen nem adta ki, de így is valahogy az időmérés tetején tudtam maradni. Összességében nagyon pozitív volt nekem így is a hétvége, hiszen a sérülésem óta most volt először, hogy nem volt bennem egy ilyen kis félelem a bringán, tempóm is meglepően jó volt, pedig abszolút hibahatáron belül bicikliztem és a középszerű időmérős körömmel is az abszolút 2. helyre lett volna jó az időm.
Mik a terveid az idei szezonra? Versenyzés tervben van, vagy csak élvezed a bringázást?
A tavalyi sérülés után kicsit át kellet értékeljem ezt az egész biciklizés/versenyzés témát. Télen még úgy voltam vele, hogy lehet az egész sportot abbahagyom, de akkor csak a semmittevésből fakadó rosszkedv beszélt belőlem. A külföldi versenyzést ebben az évben biztosan parkolópályára teszem, sehogyan se fér bele az időmbe az, hogy normálisan fel tudjak készülni egy komolyabb versenyre, se fizikailag, se technikailag. Sajnos én is felnőttem, dolgozom, most fogom elkezdeni írni a diplomamunkámat, emellett pedig a barátokra, a páromra és egyéb más kikapcsolódási dolgokra is szeretnék időt szakítani.
A jövő évet még nem tudom. A Várromon visszajött belém az a bizonyos szikra a versenyzés iránt, amit tavaly után nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar vissza fog jönni, szóval nem kizárt, hogy jövő szezonba kicsit több helyre eljárjak.
Az idei év most inkább a fun-ról fog szólni és a kötetlen biciklizésről, de kisebb magyar versenyekre és OB-ra nagyon szívesen mennék.
Melyik a kedvenc pályád és melyik az a hely ahova szeretnél eljutni?
Az itthoni kedvenc pályáim közé sorolnám a Kanada Trail-t Nagy-Kevélyen, a Nu Bueno-t, illetve a Rézsűt/Rezsőt itt a Budai-hegyekben, nagyon szeretem a Nyakas Enduro Trails összes pályáját, az építő srácok azokba végtelenül sok effortot raknak bele és nagyon jól csinálják szerintem azt, amit csinálnak, illetve a soproni pályákat is kifejezetten szeretem, az építők ott is kegyetlen mennyiségű időt és energiát használnak fel a pálya építésére, szépítésére.
Külföldön nekem Maribor, Semmering és Leogang az abszolút favorit.
Valahogy sosem sikerült még eljussak Kőszegre, pedig mindig tervben van, de egyszer sem jött össze valami miatt, illetve külföldön szeretnék eljutni a francia-svájci alpesi régióba, Chatel, Morzine, Champery ha pár példát kell felhozzak.
Alapvetően én inkább a technikásabb pályákat preferálom a flowtrailekkel szemben, utóbbinak is megvan a varázsa, pláne élménybicózás szempontjából, de hamar meg tudom unni őket.
Mesélj kérlek az idei bringádról! Miért éppen erre esett a választás és hogy szuperál?
Az idei, azaz már tavaly összeépített bicóm, egy Forbidden Dreadnought. A Forbidden egy kanadai bringagyártó, ők voltak az elsők, akik high-pivot enduro bicajokat kezdtek el gyártani. Sokáig egy elég niche márkának számított, sőt Európában sem találkozni még a mai napig sok ilyennel, itthon is csak nekem van Dreadnought-om, illetve egy srácnak van még egy Druid-ja, ami a Forbidden trail bicója.
Ami miatt ez a biciklim lett, az abszolút a „szerelem első látásra” hatás miatt következett be. Mindenhogyan nagyon tetszett, mind geo-ra, mind nagyságra, mind kinézetre, illetve szeretek nem tömeg bicókon bringázni. Nagyon nagy extrát jelentett, hogy high-pivot rendszerű a bringa, a DH bicómon volt ilyen rendszer ezelőtt és nagyon beleszerelmesedtem abba, hogy olyan stabilitást tud nyújtani ez a rendszer, mint kevés másik.
Összességében szerintem nagyon jól szuperál, kellett kis idő mire összemelegedtünk, de életem egyik, ha nem a legjobb bicaja valaha. Attól függetlenül, hogy enduro bringa, lehet belerakni 190mm-es duplavállas teleszkópot, amivel lehet kicsit „dhsítani”, szóval egy abszolút sokoldalú és mindenes bicajról beszélhetünk. Nagyon szeretem. 😊
Köszönjük a beszélgetést, sok sikert az idei szezonra!
Alkatrész lista:
Váz: Forbidden Dreadnought (XL)
Villa: FOX 38 Performance Elite Grip2
Rugóstag: FOX DHX2 Factory Rugóstag
Váltókar: Shimano SLX
Váltó: Shimano Deore
Láncterelő: E13
Fogsor: Shimano Deore 1×11 11-51
Hajtókar: Shimano SLX
Fékek: Shimano XTR
Kerekek: DT SWISS FR 2020
Gumik: Schwalbe Magic Mary Soft
Lánc: Shimano
Kormányszár: XLC
Kormány: Ride Alpha
Kormánycsapágy: FSA
Nyereg: Ride Alpha
Nyeregcső: SDG Tallis 170mm
Súly: 17,1 kg
