Halmai Abigél még éppen csak, hogy belecsöppent a downhill sportba, de tehetsége és kitartása, máris egy külföldi csapathoz repítette. Az Osmos Gravity Racing legújabb versenyzőjével beszélgettünk!
Szia Abigél! Meglehetősen keveset tudunk kerékpáros pályafutásodról. Kinek vagy minek a hatására kezdtél el a downhillezéssel foglalkozni? Mióta űzöd a sportot?
Sziasztok! 2021 januárjában hallottam először erről a sportról egy barátomtól. Egyszer elmentem kipróbálni, csak egy hétvégi programként, gondoltam jó móka lesz. Egyből beleszerettem a dologba. Először a szüleim egyáltalán nem támogatták, de egy pár hónap győzködés után, 2021 májusában megkaptam életem első enduro montiját.
Downhill versenyzés egyből megfogott vagy később kóstoltál bele? Melyik volt az eddigi legjobb versenyed és miért?
Liszi Attilát szerencsére nagyon hamar megismertem és elkezdtük a közös munkát. Ati már a legelső edzésemen mondta, hogy érdemes lenne versenyeznem, mert van bennem potenciál. Először ezt csak egy hobbinak fogtam fel ezért bele sem gondoltam mi lenne, ha komolyan űzném a sportot. Aztán ahogy telt az idő, egyre többet bringáztam, egyre több barátom lett a bringás közösségből, elkezdtem kacsingatni a 2022-es versenynaptár felé. A szülők meggyőzése után, megkaptam az első downhill bringámat.
A tavalyi szezonod hogy sikerült? Melyik versenyre vagy a legbüszkébb és melyik sikerült a legrosszabban?
Sokan azt hinnék, hogy a legjobb versenyem az Downhill Országos Bajnokság volt Eplényben, ami részben igaz is, mert ott éreztem a legjobban magamat. Viszont nem ezt mondanám a legjobbnak. Az volt a célom a versenyen, hogy az eredményhirdetésen a dobogó legfelső fokára állhassak. Nagyon maximalistának tartom magamat, ezért számomra az hogy „csak” második lettem egy óriási szívfájdalom volt.
Az abszolút legjobb versenyemnek a szlovák kupasorozat második fordulóját tartom Mytoban. Zseniális volt a hangulat, nagyon jól éreztük magunkat a csapattal egész hétvégén. A kvalifikációs köröm során elestem a pálya vége felé, de még így is csak 6 másodperccel voltam lemaradva a legjobb időtől, ezért pozitívan álltam a döntő elé. A döntő körömben sok kisebb hiba volt, de tudtam, hogy van esélyem a győzelemre ezért próbáltam felhozni minden elveszített másodpercet azokon a részeken ahol lehet tekerni ( „kitekertem a lelkemet ”). Mikor beértem a célba először nem tudtam hogy sikerült-e vagy sem, mert a hangosbemondót nem hallottam, mire hátranéztem a képernyő már az utánam következő idejét mutatta. Aztán jöttek a srácok és mondták, hogy ezt én „vittem”. Elképesztően örültem és az már csak a hab volt a tortán, hogy ez volt az első verseny, ahol ott voltak a szüleim is, ezért még nagyobb volt a boldogság.
A legrosszabb versenyemnek a Maribori EB-t mondanám. Nem volt olyan köröm a hétvégén amiben ne estem volna el. Minden testrészem fájt és a döntő napjára annyira elfáradtak a kezeim a sok bringázástól, hogy alig bírtam fogni a kormányt. Utólag nem hiszem, hogy jó ötlet volt egy ilyen nagy versenyen elindulni, úgy hogy alig egy éve csináltam a sportot. Összességében egy óriási kalandnak könyvelem el a tavalyi szezonom, rengeteg tapasztalatot szereztem a sportban és azon kívül is. Elképesztően hálás vagyok az emberekért, akik körülöttem voltak és még mindig vannak, mert nélkülük én most nem itt lennék.
Liszi Attila csapatában és szárnyai alatt fejlődtél az évek alatt. Az idei évben viszont jött a váltás és egy külföldi csapathoz igazoltál. Hogy jött a lehetőség?
Így igaz! Tavaly a szlovák országos downhill bajnokságon megkerekesett az Osmos Gravity Team managere, hogy mik a terveim a 2023-as évre. Ekkor még nagyon kezdetleges volt az ötlet, de rengeteg e-mail és megbeszélés után, most itt vagyok az Osmos Gravity Team színeiben!
Milyen előnyökkel jár egy ilyen csapatban valóversenyzés? Komoly terveid vannak a sportággal a jövőben?
A legnagyobb előny az, hogy az eddiginél jóval többet bringázom külföldi pályákon, edzőtáborok vagy hétvégi bringázások kereteiben. Hatalmas plusznak tartom, hogy profi versenyzőkkel tudok együtt edzeni, mint Adam Rojcek és Rasto Baranek, ez tényleg egy óriási motiváció nekem. Mindenképpen szeretném csinálni ezt a sportot a Junior éveim végéig, és nem titkolt célom, hogy juniorként világkupákon versenyezzek. Az elit kategóriában való versenyzésben nem vagyok biztos. Szerintem nagyon messze van még, és majd az akkori eredményeim függvényében fogok dönteni.
A hazai csapattagság és a külföldi csapat között milyen különbségek vannak? Több lehetőséged van edzeni illetve a feltételek is adottabbak?
A szakmai felkészültség közel azonos, ezért ebben nem érzek nagy különbséget. A jelenlegi csapatom nagyobb tőkével rendelkezik, ezért sokkal több anyagi támogatást kapok, ami nagyban segíti a fejlődést. Az Osmos Gravity Team mindössze 4 főből áll, ezért sokkal több figyelem jut mindenkire. Úgy gondolom, hogy nem feltétlen érdemes hasonlítgatni a két csapatot, mert más a felépítése és más a célja is a két csapatnak.
Mik a terveid az idei évre? Melyik versenyeken állsz majd rajthoz?
Hogy mik a céljaim? Hmm, jó kérdés. Ha nagyon őszinte lennék azt mondanám: minden versenyt megnyerni, amin rajthoz állok. De ebbe a válaszban van egy kis gyermeki naívság és álmodozás. Ezért azt mondom, fejlődni szeretnék idén, nem akarom megváltani a világot egyik napról a másikra, de nagyon sokat tervezek bringázni és azt szeretném, hogy minden alkalommal jobb legyek, ha csak egy picivel is mint előtte voltam. A verseny naptáram még nincsen teljesen lefixálva, de valószínű, hogy részt fogok venni a szlovák kupasorozat és az európa kupasorozat fordulókon, valamint az Orszagos Bajnokságon. Ezeken kívül még szóba jöhet pár kisebb verseny.
Köszönjük a beszélgetést!
Képek: Abigél archívuma
