Hirdetés

Lenti egy igazi nagymotorosnak számít már a hazai gravity szcénában. Dirt jump, freeride és most a downhill versenyzés, minden szakágban kipróbálta magát. Az idei szezonban is mindent beleadott és rengeteg versenyre ellátogatott, annak ellenére, hogy sérülésből épült fel! A szezon végén elkaptuk egy kis beszélgetésre!

Szia Lenti! Most, hogy vége az idei szezonnak, hogy értékelnéd az éved? Elégedett vagy?

Idén downhill versenyek terén csak egy-két verseny volt ahol elégedetten zártam a döntő napot, volt egy két verseny, ahol nem is tudtam megfejteni, hogy miért nem úgy megyek a pályán ahogy szeretnék, így mondhatnám, hogy nem vagyok elégedett az idei évvel. Viszont ha azt nézzük, hogy az év eleji vállműtétem miatt a téli alapozó edzések teljesen eltolódtak/kimaradtak, ezért az állóképességem és az erőm sem ott volt ahol szerettem volna, valamint nem tudtam, hogy a sérülésemből hogyan fogok visszatérni, ahhoz képest már bíztatóbb lett végül a 2021-es év. Nagyjából év közepéig problémáim voltak a vállmobilitásommal, ami sok mindenben akadályozott. Végeredményben örülök annak ahol vagyok jelenleg egy ilyen sérülés után.

Melyik versenyed sikerült a legjobban? És melyik a legrosszabbul és miért?

Ha csak a számokat nézzük, a legjobb versenyemet idén Semmeringben futottam. Azt a DH pályát sose szerettem, valahogy nem találtam rajta a ritmust, nem volt élvezetes rajta gurulni, ha egy hétvégét elmentünk edzeni. A hétvégén ráadásul végig esett az eső, így még nehezebbé tette a versenyt, mégis ezen a versenyen kerültem legközelebb az aznapi leggyorsabbhoz százalékosan az egész idényt tekintve. Örültem, hogy a körülmények ellenére megtaláltam a pálya ritmusát végül, és nagyobb hiba nélkül hoztam le a döntő futamot, ahol 10%-on belül tudtam kerülni Henry Kerr győztes időeredményéhez.

A legrosszabb versenyem az év vége felé éltem át, nem is tudok dönteni igazából. Spicakban egy pénteki hatalmas esés miatt szenvedtem az egész hétvégén, valamint a pálya egy alsó gyors szakaszán is nagyon elmaradtam az elvárt tempóhoz képest, ami idegesített. A szlovák kupa utolsó fordulója is rosszul sikerült, egy tenyérsérülés ott is az első edzőnapon rányomta a bélyegét a hétvégére, és a pálya alsó szakaszán, ahol a lendületet rendkívül nehéz volt megtartani, egy körben sem jött össze. Frusztráló volt, mert itt legutóbb master kategóriában egész jó időeredménnyel nyerni tudtam.

A DH OB-t nagyon vártad, de sajnos csak a 10. hely lett meg Elite férfiban. Mi történt? Mennyire érezted a pályát? Sokat hibáztál?

Az OB általában jól szokott sikerülni, ami a sebességet illeti. Szerencsére ott is megvan a ritmus, bár inkább mindig az alsó felén tudok gyorsabb lenni, lenne még mit dolgozni a tetején. A hétvégén úgy bringáztam a pályán, hogy az alaptempó megvolt, és próbáltam kicsit csiszolni, gyorsulni egy két helyen. Szombaton ennek meg is lett az ára, sikerült chipset hajlítani az elsőkerekembe az egyik szűkre vett jobbosban. A pálya is hamarabb degradálódott a korábbi évekhez képest, de kezelni tudtam a hétvége alatt a mély por okozta kihívásokat. Jó érzéssel vártam a döntőt, ahol viszont megint leszakadt az ég, és egy nehezen felmenő hátsó sárgumi meg is pecsételte a zavartalan döntő futamomat. Amikor a döntőre felértem, és elkezdtem bemelegíteni, a hátsó gumim a peremnél elkezdte engedni a levegőt, és habár több versenyzőtől is kaptam kézi pumpákat, sajnos nem oldotta meg a szituációt. Ekkor végső elkeseredésemben Gönczi Gábort hívtam, mivel ő már túl volt akkorra a döntő futamán, hogy egy hátsó kereket, vagy akár az egész bringáját fel tudja-e hozni. Végül a felvonósok is segítettek, és felgyorsították a felvonót, így a rajtom előtt 1 perccel megérkezett a kölcsön kerékpár, de a rajtszám rárakáson kívül nem volt több idő a bringával foglalkozni. Mivel mindkettőnk bringája nagyjából gyári CTM Mons Race volt, elvileg nem is volt olyan nagy különbség a bringacsere, viszont egy fontos dologban különböztek. A kölcsönbringán taposópedál maradt, én pedig SPD cipőben vártam a rajtot. Gondoltam, hogy valamennyire azért csak tapad, nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, dirtözni, ugratni amúgy is taposóval szoktam offszezonban. El is indultam a döntő körömre, tudatosult bennem a kissé progresszívabb felfüggesztésbeállítás, ami tetszett is, viszont a pedál egyáltalán nem akart tapadni, így egész végig azzal küzdöttem, hogy valahogy irányítsam, és rajta maradjak a bringán. Ezt, és a pályán megváltozott körülményeket már egyszerre nem tudtam kezelni, így nem olyan idővel zártam, mint vártam magamtól.

Az SPDH fordulókat is végigjártad. Hogy értékeled a sorozatot? Ahogy látjuk a magyar riderek is szép eredményeket tudnak elérni. Hogy látod a saját kategóriád mezőnyét?

Az SPDH a magyar kupa hiányában egy szuper versenysorozat, ahova rendszeresen ki lehet járni, és egy stabil bajnokságot végig lehet versenyezni. Szerencsére egyre több magyar rider jelenik meg ezen a kupasorozaton, ahol változatos pályákon mérhetjük össze a tudásunkat. Idén sajnos egy-két állomást ki kellett hagynia azoknak, akik a válogatóra koncentráltak, így kicsit felemásra sikerült a bajnokság. Jó látni, hogy minden kategóriában van szinte dobogósunk, és ez egy remek színtér azoknak, akik szeretnének elkezdeni rendszeresen downhillben versenyezni. Én az első két master évem után elit kategóriában kezdtem el versenyezni, ami rendkívül erős mezőnynek bizonyul. Indulnak itt rendszeres világkupa döntős résztvevők is, és a top 10 is elég magasra teszi a lécet. Talán az utóbbi évben kissé csökkent az elit mezőny létszáma, de még mindig rendkívül erős mérce azoknak akik itt versenyeznek. Korábbi tapasztalatom a master mezőnyben is hasonlóak voltak, ott is mindkét évben találkoztam olyan master versenyzőkkel, akik sokévi elit tapasztalatukkal még mindig gyorsak tudnak lenni.

Előző években FOX villát és rugóstagot használtál. Idén RockShox volt a fő irány. Melyik márka bizonyult jobbnak a versenyzésre? Érzel különbséget? Miért váltottál újra vissza RS-re?

A váltás egyszerűen a kerékméret váltás miatt volt, valamint a rugóstag se volt már beépíthető az új geometriájú CTM Mons vázba. Habár nagyon jó tapasztalataim voltak a Fox villával és taggal, gondoltam kipróbálom az új Boxxer szériát, hátha hasonló érzéseket tud adni a bringán ülve. Habár nem tekergettem agyon a Fox csillapításrendszerét sem, valahogy mégis konzisztensebb teljesítményre emlékszem, míg azzal mentem, itt a Rock Shox kicsit más élményt ad lassú és gyors szakaszokon is. Ha lehetőségem lesz, lehet ismét a Foxra teszem a voksomat a következő szezonban.

Miből merítesz motivációt? Mi hajt egy versenyen? Meddig lehet ezt aktívan művelni?

Jó kérdés. Kicsit megszoktam a versenyzést. Na jó, nem is kicsit, igazából ha belegondolok, lassan 20 éve indultam az első extrém kerékpáros versenyemen, és még mindig szeretek versenyezni, másokkal összemérni magam. A downhill nagyon más mint a dirt jump, a dirtben robbanásszerűen jön az adrenalin, azt még mindig jobban élem, attól mégjobban függő vagyok, de kezd átjönni a downhill-es adrenalin érzés is, és azt hiszem ez az ami motivál. Kicsit mindig átlépni a saját határaimat, ez motivál igazából, és a legjobb helyszín a határaid kitolására egy verseny. Meddig lehet aktívan csinálni? Kevésbé aktívan szerintem nagyon sokáig, amíg élvezetet talál benne az ember. Nem hiszem, hogy a kor alkalmatlanná teszi az embert a lejtőzésre, maximum kicsit lassabb lesz. Motivál még a downhill versenyzésen kívül a dirt, a freeride, és szerintem amíg tudok mindig újat hozni magamon az egyik területen, addig a másikat is érdemes csinálni. Meglátjuk meddig versenyzem.

Hogy zajlik nálad a felkészülés télen?

Korábbi éveim szokását ismétlem minden télen, amit anno Halász Krisztiánnal csináltam végig, az edzésnaplómat visszanézve 2018 sikerült fizikálisan a legjobban. Télen mindig alapállóképesség fejlesztés megy kardió edzésekkel, mellette erősítés megy nagyobb súlyokkal. Heti két konditermes edzést végzek, és két-három kardió edzést. A futások egy illetve másfél órás időtartamot vesznek igénybe, a konditermi edzés is elvisz ennyit, főleg március környékén, amikor már nagyobb súlyokkal edzek.
Idén ezek mellé, vagy helyett még be szoktam iktatni egy falmászást saját szórakoztatásra hetente, és próbálok minél többet eljárni úszni, ami többek közt a vállamnak is jót tesz.
Valamint ilyenkor elmaradhatatlanok a skateparkos session-ök, szeretem ilyenkor a kisbicón a technikámat fejleszteni.

Mik a tervek a jövőre nézve? Folytatod a downhill versenyzést?

Már idén is ez volt a cél, ami év közben nem nagyon sikerült, de a freeride-ot szeretném felhozni 50-50 százalékra a DH-val szemben, mert egyszerűen hiányzik az az adrenalinlöket amiket olyan sessionökön gyűjtök. A DH-ban még szeretnék egy jó évet összehozni, amivel elégedettebb vagyok mint idén, úgyhogy remélem ez 2022-ben sikerül, már izgatottan várom.

Köszönjük a beszélgetést!

Fotók: Szász Norbert