Interjú: Liszi Downhill School – Nem csak profiknak!

Hazánk legeredményesebb downhill versenyzője, Liszi Attila néhány éve visszavonult már a versenyzéstől és a motocrossozásnak szentelte idejét. A kerékpározást szerencsére nem hagyta abba, és lassan két éve indította útjára saját downhill kerékpáros iskoláját, a Liszi Downhill School-t. A suli egyre nagyobb népszerűségnek örvend, így elkísértük egy soproni edzésükre és beszélgettünk kicsit Attilával!

Januárban az egyik motocross pályára kísértünk el, most pedig itt vagyunk magyarország egyik legjobb downhill pályáján Sopronban.
A magyar downhill történelem legsikeresebb versenyzői múlttal rendelkezel. Hogy jött az ötlet, hogy oktatással kezdj el foglalkozni?

Köszönöm az elismerő szavakat! 2016-ban döntöttem úgy, hogy felhagyok a profi downhill sporttal, és inkább a motocrossba fektetem az energiámat. Ennek következtében kerültem Czuni László motoros edzéseire és rövid idő alatt sikerült sokat fejlődni a sportban. Ez leginkább annak volt köszönhető, hogy amatőrként már a kezdetektől fogva megkaptam azt a tudást, ami ahhoz kellett, hogy gyors legyek a motorral. Innen jött az ötlet, hogy ha a motocrossban ez már működik generációk óta, ideje lenne valami hasonlót kipróbálni a downhill világában is.

Mennyivel tudtál volna többet kihozni magadból a „karriered” során, ha egy ilyen szintű DH iskola lett volna segítségedre?

Hmm… ez egy jó kérdés. Alapvetően mi azt szoktuk mondani, hogy nincs „mi lett volna” az van, ami van és kész. Egészen biztos máshogy alakult volna a karrierem, ha szakértő kezek készítenek fel a sportban található bármilyen eseményre, vagy lelki megterhelésre, de beszélhetünk akár a depó felszerelésekről, vagy alkatrész bázisról, hogy mikor mire lehet szükség egy versenyhétvégén. Kicsit úttörőnek gondolom a karrierem a sportban, hiszen évről-évre magasabbra került a léc, és úgy küzdöttem le az előttem lévő akadályokat, ahogy akkoriban jónak gondoltam. „Fiatal” fejjel egész biztos, hogy nem mindig a megfelelő irányba haladtam. Ma már sok mindent máshogy látok és csinálnék. Sokat agyalok ezen, hogy miért így lett vége a karrieremnek, de ha máshogy alakul, akkor nagy valószínűséggel sosem jön létre a Liszi Downhill School. Hosszú 15 év volt ez az iskola létrejöttéig, rengeteg tapasztalat és tudást tudtam magamba szívni ez idő alatt, amit egy kezdő vagy kevésbé rutinos rider felé közölni tudok. Minden szükséges információhoz hozzá juthatnak akár pár alkalom után.

A Liszi DH School főleg downhill versenyzők kinevelését tűzte ki célul vagy tudásszinttől függetlenül foglalkozol bringásokkal? Kiknek ajánlod a sulit? Ha én teljesen kezdő vagyok, de szeretném elsajátítani a biztos downhillezés alapjait, akkor is kereshetlek?

Az iskola mindenki számára nyitva áll, aki szeretne megtanulni biztonságosan közlekedni a hegyi ösvényeken, tudásszinttől függetlenül. Bárkit szívesen tanítok, aki igényt tart a technikai tudásra, amivel 100% ban uralni tudja a maga alatt guruló technikát. Leginkább a versenyzők felkészítése, versenyeztetése motivál, valamint az utánpótlás kinevelése, de a hobby bringások így is többségben vannak.

Ennyi embert nehéz összefogni, hogy tudod bekategórizálni, hogy ki milyen szinten van? Tudásszinthez méreten különböző csoportoknak tartod a tréningeket?

A versenyzők és a hobby bringások mindig együtt eddzenek, ugyan azon a pályán, max más nyomvezetéssel. Teljesíthetetlen szakasz amúgy sincs, csak leküzdeni való akadály. Kifejezetten jó, hogy versenyzők jelennek meg az edzéseken, rendkívül motiválóan tud hatni a jelenlétük. Minden résztevevőre rendkívül nagy figyelmet fordítok és a tudásszintükhöz megfelelően kapnak feladatot.

Csak csoportos edzéseket tartasz vagy egyénileg is lehet téged keresni?

Jelenleg csak csoportos edzések elérhetőek, a privát foglalkozás sajnos nem fér bele a napirendembe. A tervek szerint 2022 nyár végétől elérhetőek újra a privát edzések.

Hogy néz ki egy átlagos edzésnap? Mennyire fontos a nyújtás és erőnlét fejlesztése?

Késő délután szoktunk kezdeni, sokan munka után jönnek, tartunk egy lightos bemelegítést, majd neki látunk a technikai tudás fejlesztés és nyomvezetés gyakorlásnak. A pályán 1-1 szakaszt többször is gyakorlunk, míg nem sikerül hiba nélkül teljesíteni azt. Legfontosabb a testtartás, hogy ne legyenek fölösleges mozdulatok, ezzel energiát spórolnak és a ritmusból se zökkennek ki.

Az edzés végén lenyújtunk, ezt sokan elhanyagolják, az erőnlét fejlesztéssel együtt, pedig, ha magas szinten szeretné valaki űzni a sportot, sajnos kevés lesz hozzá csak bringázni. A csípő mobilizáció, rotátor köpeny (váll) stabilizálása, mélyizmok erősítése és a szalagok nyújtása nem csak a testtartás helyes kivitelezésében kulcsfontosságúak, hanem a sérülések is könnyebben elkerülhetőek.

Mennyire mérhető a fejlődés? Lassan 2 éve csinálod az iskolát. Mik a visszajelzések a tanulóktól? Látványos a fejlődés?

Nem csak, hogy látványos, de érezhető is! Rengeteg visszaigazolást kapok, hogy mennyivel stabilabbak a bringán és keményebb pályákon is kevésbé fáradnak, gyorsabbak. Hatalmas öröm, mikor a mért adatokkal dicsekednek, mennyit fejlődtek. Én külső szemmel egyértelműen látom a különbséget, még ha ők kívülről nem is látják magukat, a számok nem hazudnak.

Az edzések mellett a versenyekre is elkíséred a versenyzőket? Idén mely versenyek vannak tervben? Miben tudsz segítségükre lenni egy adott versenyhétvégén?

Ahova csak tudom, elkísérem a srácokat. Jelenleg 14-16 verseny szerepel a versenynaptárban, Szlovák, Szlovén, Német, Osztrák, Olasz versenyek, és persze az OB!
Bármiben a segítségükre vagyok, legyen szó utazásról, logisztikáról, szállás, felszerelés, pótalkatrészek, szerviz háttér, depó felszerelés, amire szükség lehet egy versenyhétvégén, azt igyekszem megteremteni, hogy semmiben se kelljen hiányt szenvedniük, vagy bármi meglepetés érhesse őket.
A verseny első napján közösen átbeszéljük a pályát, nyomokat, majd beszakaszoljuk, a szombati napon mindenkinek kell jönni egy egybe kört, amit fejkamerával rögzítünk, kielemezzük és ez alapján készülünk a döntő futamra.

Milyennek találod az új generációt? Megvan bennük az a bizonyos „tűz” és versenyezni akarás, amely anno téged is hajtott versenyszezonról versenyszezonra?

Sokat változott a világ azóta, hogy abbahagytam a sportot, akkoriban nem hódított ekkora teret a közösségi média. Könnyű manapság átesni a ló túloldalára, és a megjelenésre összpontosítani a teljesítmény helyett. Régebben az számított eredménynek, ha nap végén nyakadban volt az érem, manapság sokszor elég a like és megtekintések száma. Anno sok mindent beáldoztam, hogy elérhessem az eredményeket, amikkel ma jelenleg büszkélkedhetek. Nem érdekelt semmi, csak nyerni akartam és gyorsabb lenni. Nem számított ki tudott róla, vagy mit gondolt. Éveken keresztül nem ismertem más életformát, csak fizikai felkészülést és bringáztam, nem volt éjszakázás meg reggelig tartó szórakozás, ivászat, bandázás a haverokkal, sok kapcsolatom ráment erre, de aki igazán közel állt hozzám és megértette ezt, azzal a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Megvan a tűz a srácokba, hogy eredményes versenyzők lehessenek, de az, hogy szeretnének valamit, önmagában kevés, el kell indulni a megvalósítás útján, ami rendkívül monoton és megterhelő mind fizikailag, mind mentálisan. Nincs könnyű dolga annak, aki a sikerhez vezető úton szeretne járni, csak kőkemény meló, elhivatottság és kitartás. Persze nem azt mondom, hogy amit én csináltam, az a szent írás az eredmények eléréséhez, de a lényeg nem változik. Vagy teljes gázzal előre, vagy sehogy.

Mik a céljaid a jövőre nézve az iskolával?

Szeretnék a versenyzők számára profi hátteret és felszerelést biztosítani az edzések és a versenyhétvégékre. Minél több külföldi edzést szervezni, több naposakat, táborokat. Részt venni a válogatott edzésében, kinevelni a következő generációt. A hobby kerékpárosokat felkészíteni a kényelmes és magabiztos lejtőzésre.
Továbbá nem titkolt vágyam, hogy az olimpiai szakágak lejtős felkészülését is én végezhessem el, kísérhessem őket versenyeikre.

Köszönjük a beszélgetést és sok sikert a sulihoz! Az alábbi videóban pedig egy kis betekintést nyerhettek egy soproni edzésbe!