Kérlek meséld el történeted az új generációnak! Mikor kezdted, fontosabb versenyeredmények? Nekem az első kép, ami eszembe jut rólad, az az Illmatic Team, HT Dual merev gép és szlalom verseny a Westend tetőn. Mi történt veled azóta?:)
Sziasztok! Igen, az jó régen volt már, nagyjából 18-20 éve:)
’98-ban kezdtem el bringázni a János-hegyen egy barátommal, ’99-ben pedig már indultam a kis merev bringámmal pár versenyen, aztán egészen 2005-ig aktívan versenyeztem, talán mondhatom, hogy a hazai DH fénykorában. Akkoriban 5-6 Magyar Kupa volt évente, jobbnál jobb pályákon, plusz az OB mindig máshol, nyomtuk a versenyeket a környező országokban, főleg Ausztria, Szlovákia, Csehország és Lengyelország ment akkor nagyon. 2005-re viszont kicsit sok lett az évi 20-22 versenyhétvégéből és egyszerűen elveszett a motiváció, már nem azért jártam versenyekre, mert élveztem, hanem megszokásból. Így következett egy éles váltás, kellett valami új, elkezdtem motorozni, világot látni. Itt jött 6-8 év, amikor sajnos alig vagy egyáltalán nem is ültem bringán. Amikor újra kezdtem kis kirándulással, cc-zéssel, akkor szívesen kipróbáltam magam más szakágakban is, évekig nyomtam a maraton versenyzést, voltam a Salzon is, és triatlonoztam is. Majd 2016-ban jött az első Mecsek Enduro, ahol visszatértek a régi arcok és a régi érzés, hogy ez az én világom, azóta pedig újra szerelem a bringa és az enduro világa. Közben nőnek a gyerekek és már ők is örömmel bringáznak, nekem pedig a legnagyobb boldogság, ha együtt gurulhatunk.
Ne felejtsük el, hogy több éve már a Specialized Bikes hazai nagykövete vagy. Mit jelent egy ekkora márkát képviselni? Milyen feladatokkal jár?
Büszke vagyok rá, hogy a Specialized márkát képviselhetem itthon, mivel már korábban is meggyőződésem volt, hogy egyedülálló termékeik vannak, gyakorlatilag már 2016 óta Specivel megyek. A nagyköveti feladataimat nagyon élvezem, nagyon leegyszerűsítve a márka népszerűsítése, minél szélesebb körhöz való eljuttatása az elsődleges. Ez a gyakorlatban pedig úgy néz ki, hogy a bárki által látható képeken, megjelenéseken kívül is rengeteget segítek direkt megkeresések formájában az embereknek, hogy mit vegyenek, mi-mire való, technikai kérdésekben is szívesen adok tanácsot akár személyesen is, ha egy bringázás alkalmával összefutunk. Aktívan segítem az értékesítést is a hazai forgalmazónál, kesztyűtől az elektromos bringáig. Természetesen rendszeresen részt veszek a márka teszt és egyéb rendezvényein, sőt mi is szoktunk Enduro Ride Day-eket szervezni, ahol szervezett keretek között, kifejezetten a márka iránt érdeklődőket visszük el bringázni. Lillával terveztünk egy ilyet idén március végére is, de sajnos a vírushelyzet elvitte ezt a történetet, bízunk benne, hogy ősszel azért még össze tudjuk hozni.
Az idei enduro géped is nagyon egyben van, miben különbözik a régi és az új Enduro váz?
Gyakorlatilag mindenben, ez az új Enduro 2019 nyár végén debütált hivatalosan, és tulajdonképpen az alapjaitól lett újra gondolva a váz. Megszűnt a régi Enduro ikonikus X-Wing dizájnja és átkerült az egész rugóstag a hajtás fölé. Tehát mélyebbre a jobb súlypont miatt. Ezzel együtt adoptálták az új Demo már bizonyított új himbarendszerét is, aminek köszönhetően rengeteget fejlődött a rugózása a bringának. A korábbiak is jól mozogtak, de ez tényleg egy mini DH-gép, egy igazi romboló. Az új kinematikával sikerült elérni, hogy az út elején még finomabban induljon meg, de a másik végén mégis jóval progresszívabb a rugózás. Természetesen a geometria is követi az aktuális trendeket és amellett, hogy hosszabb lett a láncvilla és a tengelytáv, valamint laposabb a villaszög, a Specialized ide is átvette a gravity bringáinak az új méretezését, ami azt jelenti, hogy egy relatív alacsony üléscső magasság mellett, már reach alapján tud mindenki a bringázási stílusa alapján méretet választani.
Mesélj kérlek a gépről. Kinek ajánlanád, milyen felhasználásra? Mik az erősségei és gyengeségei?
Jó kérdés, ugyanis én is pozitívan csalódtam, sokkal többet kapsz, mint amit az adatok alapján ígér a gép. Első ránézésre egy már-már superenduronak tűnő romboló a lapos szögeivel, 170 mm-es rugóútjával, mégis tök jó tekerni vele. Sokkal kényelmesebb és jobban tekerhető felfelé, mint az előző Enduroim voltak, valószínűleg a meredekebb nyeregcsőszög is segít ebben. Mivel már nem testmagasság/lábhossz alapján választunk ilyen bringát, hanem megvan a lehetőséged, hogy reach alapján válassz, így mindenki ki tudja magának csemegézni a saját stílusához illő vázat. Én úgy próbáltam okoskodni, hogy inkább a rövidebb vázat választottam (a korábbi L-es Endurom reach értéke 462 mm volt, ez most egy S3-as váz, 464 mm-el, tehát így is hosszabb picit), mint amit a váz extrém szögei és méretei indokoltak volna.
Így sikerült megtalálni a számomra tökéletes „bokorugró DH biciklit”, ugyanis kiválóan el lehet vele kanyarogni szűkebb, itthoni pályákon is, de ha külföldön megjön végre a tempó egy versenyen, vagy bikeparkban, akkor is stabil, úgyhogy én nagyon jól érzem magam ezzel a kisebb mérettel. Azonban, ha csak külföldön bringáznék, főleg bikeparkokban, akkor lazán elférne a nagyobb, S4-es váz is, mentem vele, az sem volt rossz.
Összefoglalva szerintem mindenki megtalálja a számítását ezzel a bringával, úgy lehet vele itthon is élvezetesen bringázni, hogy közben az Alpokban sem jön zavarba semmitől.
Negatívumként talán csak annyit említenék, hogy az új hátsó résszel sokkal merevebb is lett a bringa, ehhez én ráadásul karbon kerekeket használok, és a kettő együtt sokszor már túl merev, de ez is csak megszokás kérdése, én már nem veszem észre, de az elején szokatlan volt.
Az idei szezon kicsit döcögősen, de hamarosan elindul. Milyen versenyek vannak tervben?
Hát igen, ez az év kicsit felborult versenyzés szempontjából, eredetileg volt tervben olasz, szlovén és cseh versenyek is, ezek vagy elmaradnak, vagy részben olyan időpontokra kerültek át, amik ütnek másokat. Így most ami biztos, hogy pár cseh verseny még belefér idén, a többit meg meglátjuk majd, ahogy alakul.
Ha már a versenyeknél tartunk, kicsit idézzük fel a múltat és mesélj kérlek nekünk a legemlékezetesebb versenyedről aktív downhilles korodból. Illetve a legjobb endurosra is kíváncsiak vagyunk!
A régi időkből nehéz csak egy versenyt kiemelni, azokban az időkben rengeteget mentünk, nagyon sok élmény gyűlt. Itthon nagyon szerettem a szilvásváradi és a bagolyirtási versenyeket, azok mindig nagyon jó hangulatúak voltak. Az egyik legnagyobb kaland talán a Halász testvérekkel volt, amikor egy 75 lóerős autóval és lakókocsival mentünk Val di Soleba az EB-re (vagy VB-re, már nem tudom), és a mellettünk lévő rafting oktatócentrum medencéjében fürödtünk esténként…általában még reggel is habos volt a vize.
A legjobb enduros élmény egyértelműen az első EWS szereplés volt, Petzen-Jamnica a szomszédoknál. Akkor bringáztunk együtt először tényleg testközelben a nagyágyúkkal, és a verseny sem volt egyszerű, esős edzésnapok után 2 nap verseny, összesen 98 km, 3800 m szint fel, és több, mint 5000 méter lefelé. Küzdelem volt mindannyiunknak, nyilván nem az eredmény számított, de az élmény örökre megmarad.
Hogy látod az enduro szakág jövőjét hazánkban és külföldön?
A növekedés és a fejlődés szerintem párhuzamos, ma már mindenki enduros, aki nem XCO versenyeken indul, legfeljebb az üteme és a lehetőségek mások.
Itthon tök jó, hogy egyre több a kezdeményezés, a sok lelkes csapat az ország különböző sarkaiban, és most már pár éve stabilan van legalább 1 db magyar versenyünk is, innen is köszönet a Mecsek Enduro szervezőinek a kitartó munkájukért. A sok jó példa és a külföldi minta alapján reméljük, hogy lassan itthon is sikerül az áttörés és belátják a különböző hatóságok, hogy jobb, ha engednek, mert ez nekik is jó lenne, üzletileg is, nekünk pedig hivatalosan épülhetnének a pályáink. Talán az idei pumptrack építési programmal elindult valami.
Külföldön nyilván sokkal előrébb járnak már, az én véleményem szerint bizonyos szempontból már a ló túloldalára kezd átesni a dolog. Amíg pár éve még halandóként cél lehetett egy EWS-re való kijutás, mára már olyan szintre emelték, mint a Forma-1, gyakorlatilag elérhetetlen számunkra. Maradnak az alacsonyabb kategóriájú, pl Continental Series, de ott már közel sem kapod azt az élményt és szolgáltatást, mint egy EWS-en, viszont nem kerül sokkal kevesebbe. Pl. egy darab nevezési díjból az egész cseh sorozatra be tudsz nevezni. Nekem el is ment a kedvem a nagy sorozatok hajkurászásától és nem csak az idő és edzés hiánya miatt.
Mik a tervek a jövőre nézve?
Folytatva az előző kérdés végén megnyitott gondolatmenetet, én már csak szeretném magam jól érezni a bringán. Nem érdekelnek a versenyek és eredmények, azért szeretnék tekerni, mert szeretem és boldoggá tesz.
Cégvezetőként és két gyerekes apaként nincs is annyi szabadidő már az edzésre, mint korábban, illetve nyilván lehetne rá szakítani többet, de annak a család látná a kárát, ezt viszont nem szeretném. Most annyit megyek, amennyit kedvem és időm van, ez pont elég egy középszar kondi szinten tartásához. Viszont ez a kondi meg elég ahhoz, hogy egy hétvégét is tudjak élvezni, többre nem is vágyom.
Versenyekre járok még pár alkalommal, de az is inkább kikapcsolódás: eltöltök egy hétvégét a barátaimmal valami szép helyen, miközben szuper pályákon endurozunk. Rengeteg helyen és versenyen megfordultam már, tudom hová érdemes visszamenni és hová nem. Emellett pedig igyekszem minél több időt fordítani a gyerekeimre, nekik is tetszik, amit csinálok, így ők is örömmel tekernek, ahogy nőnek, egyre többet tudunk együtt menni. A jövőben ezt szeretném inkább nyomni, mint a versenyeket, közös, családi, baráti élményeket gyűjteni. Arra mindig fogok emlékezni, az eredményekre meg senki.
Köszönjük a beszélgetést!
Váz: Specialized Enduro Expert (full karbon, kivéve a linkek) 170 mm
Villa: Fox Float Factory 36 GRIP2, 170 mm
Tag: Fox Float Factory X2
Stucni: Specialized MTN Stem 40 mm
Kormány: Renthal Fatbar Alu, 31,8 mm, 30 mm rise, 770 mm-re vágva
Markolat: DMR Deathgrip
Nyereg: Specialized Henge, 143 mm
Nyeregcső: X-Fusion Manic, 150 mm
Fékek: SRAM Code RSC, 200 mm, elöl-hátul
Hátsó váltó: SRAM X01 Eagle, 12s
Váltókar: SRAM X01 Eagle, 12s
Sor: SRAM GX Eagle, 12s
Lánc: SRAM GX Eagle, 12s
Hajtókar: SRAM Descendant, 170 mm
Pedál: Shimano XT spd
Kerekek: Roval Traverse Carbon 29, 30 mm felniszélesség
Gumik: Schwalbe Magic Mary elöl, Hans Dampf hátul, mindkettő Supergravity, Soft 29×2,35
Gumikban belül: elől HuckNorris, hátul Cushcore
Instagram: @posapeti
