Keresztes Péter – Commencal Supreme DH 27.5 2020 Bike Check!

A LiMiT Racing Team hazai downhill csapat oszlopos tagja, Keresztes Péter nekünk mutatta meg először legfrissebb Commencal versenygépét. Illetve elkaptuk egy kis szezonkezdő beszélgetésre is!

kérdések: Gács Péter
fotók: Szász Norbert

Szia Kero! Csapjunk is bele, szép az új bringád és ez már a harmadik szezonod lesz Commencal Supreme DH-n, néhány szóban el tudod mondani mik az eddigi legfőbb tapasztalatok velük?

Sziasztok, fontos leszögezni egy szerintem tök evidens dolgot, miszerint mindig az aktuális bringánkat imádjuk, szeretjük a legjobban, nincs és nem is lehet nála szebb, könnyebb stb. Ezzel talán sokan értünk egyet, visszatérve a saját tapasztalatokra és a tényszerű dolgokra.
Ránézésre is feltűnhet, hogy nem egy szokványos megjelenése van a bicajnak. Ezt leginkább a lánc vonalvezetésének köszönhetjük, az idleren (felső fogaskerék) vezetett láncnak több előnye is van a furcsa megjelenésen kívül. Az egyik ilyen az állandósult hajtáslánc, ez a megoldás önmagában biztosítja a régmúlt legnagyobb veszélyforrását, a menet közbeni lánc leesést. Röviden és tömören az első lánckerékre a lánc már egy megvezetett „feszes” szakaszon érkezik, így esély nincs félrekapásnak vagy lerázkódásnak. Ez a megoldás magában foglalja a következő jó pontot, a „silent mode”-ot. Ha akarom sem tudom, hogy hangja legyen a bicajnak, a láncnak köze sincs a vázhoz, nem tud hova csapódni, ezáltal totál csendes marad a bicaj a legnagyobb veretőkben is,  én ezt szeretem a legjobban. A bringa geometriája lenyűgöző, nagyon könnyen megszokható, jól kezelhető.

Az elmúlt két évben többször is kisebb-nagyobb időszak erejéig csak a pálya mellett vagy attól jóval távolabb láthattunk téged, mik voltak ennek az okai?

Volt itt minden, pech széria (az a bizonyos vonat…) sérülés, rehabilitáció, újra sérülés, ezek nagyjából ismertek voltak azoknak, akik benne mozognak ebben a sportban. A kevésbé ismert faktor a munka, mivel pénzből élünk ezért prioritásokat kellett húznom és majd 1 évre kiestem a körforgásból egy továbbképzés miatt, talán nem én vagyok az egyedüli, aki a fiataléveit feláldozva mindent belerakott, hogy egyről a kettőre juthasson. Idővel ezeket a sokszor túlvállalásokat más szemüveggel nézi már az ember és egy más irányú döntést hoz.

A 26-os kerékméretről 27.5-re váltás anno egyértelmű volt, de ahogy látjuk a 29-nél kicsit más a helyzet, adja is magát a kérdés, hogy te tervezed-e, hogy 29-esre cseréled majd a DH bringádat?

Számomra ez is egy egyértelmű kérdés volt, nem váltok. Messzire menő számításokat is levezethetnénk odapörkölve az agymenők sorozat íróinak. 🙂 Sokan sokfélét mondanak a nagy kerékről.
Ha megnézzük a DH Világkupa pályákat, az ottani tempót, akkor joggal adódik az a feltételezés, hogy yes, kell a 29”, mindenen is átmegy, stabilabb nagy tempónál stb.
Jön az ellen tábor, a nagykerék nem jól fordul, lassú a levegőben stb. Két számunkra is kézzelfogható dolog, a világkupán sem mindenki váltott, és az elmúlt két év OB győztese Baranek, másodjára is megmutatta, hogy szűk pályán is jó tud lenni a nagykerék.
És az én személyes véleményem: Tizen évvel ezelőtt boldogan verettünk a 26” kerekekkel is, aztán jött egy olyan piaci kényszer, hogy akarva akaratlanul váltani kellett. Ez most nem így van, számos gyártó paralel forgalmaz 27.5” és 29” kerékmérettel bicajokat. Megszokás kérdése az egész, én jólérzem magam 27.5”-os bicajon. Biztosan kifogom próbálni a nagykerekű DH bringát, de nem érzem szükségességét  az átállásnak.

A jelenleg aktív versenyzők közül te vagy benne legrégebb óta a folyamatos körforgásban, szezonról-szezonra, versenyről-versenyre, miközben sokan jöttek-mentek, belértve a legszűkebb élmezőnyt is. Mi tart téged a versenysportban, illetve mi és honnan a motivációd?

A sporthoz való szeretet, helyesbítek a versenysporthoz való szeretet. Én imádok versenyezni, ez a miliő nem helyettesíthető egy bikeparkos hétvégével. Egy versenyen egyesül a tudatosság azzal a talán sokunk által ismert „na most az sem érdekel, ha atombomba robban” kicsit vulgárisan „most mindent lesz@rok” mert jól érzem magam hangulattal. A versenyzés ezt kiválóan összegyúrja, kellő tudatossággal, de önfeledt mókával telnek el ezek a hétvégék és ez marha jó érzés. Ilyenkor kizökkensz a valódi mókuskerékből, nincs meló, sem parkolás büntetés, vagy mondhatnék bármit, ilyenkor csak te vagy és a bringa. Nekem a versenysport nem a mindenáron eredményről szól. Sokszor hajszálon mentek el a jobbnál jobb eredmények, és aztán mégsem jöttek. Még is csupa szívvel csinálom, mert ami igazán motivál, hogy a magamnak felállított elvárásaimnak megfeleljek, és jól érezzem magam a bicajon. Objektíven kell értékelni az eredményeket azt gondolom, a lehetőségeimhez mérten én megvagyok velük elégedve. Sajnos már nem úgy van, mint régen, suli után nyomás a hegy, nyomtuk, amíg csak bírtuk. A magyar sportot és a benne mozgó embereket jellemezné, ha ennyi energia befektetéssel rajtam lehetne akár egy bajnoki mez.
Nem szabad megfelejtkezni a sportban mozgó emberekről sem, egy olyan összeszokott brigádról beszélünk, ami mindig hatalmas élményt biztosít a verseny ideje alatt. Ugyan az évek alatt sok közeli jóbarát eltűnt, de pontosan a barátságnak köszönhetően az emberi kapcsolatok nem szakadtak meg, és hát az új arcokat sem kell félteni.:)

Bízzunk benne, hogy mielőbb normalizálódik a jelenlegi helyzet és elindulhat a versenyszezon, mik a terveid idénre?

Idényre nagy tervek voltak, aztán minden megváltozott. Felmondtam a munkahelyemen, főállásban szerettem volna a kerékpár boltunkkal foglalkozni, melynek egy kulcsfontosságú mellék zöngéje lett volna a több szabad idő, ezt értelemszerűen sok-sok bicajozásra szerettem volna beváltani. Nem tudom ki miben hisz, de biztosan jó ide a következő mondás miszerint ember tervez, Isten végez. A kialakult helyzet miatt maradt minden a megszokott kerékvágásban, így sokkal több időt nem tudok a bicajra csoportosítani, de a lehetőségeimhez képest minél többet szeretnék a sporttal és főképp a versenyzéssel tölteni. (már ha idén még rajthoz állhatunk valahol.)