Ha már British Columbiában jártam, bejelentkeztem az info @ bikes.com (azért ez elég menő domain) címen, hátha fogadnak, és hát fogadtak, méghozzá tárt karokkal.
Szöveg: Holczer András
Fotók: Holczer András + https://enduro-mtb.com/
Céges parkoló
A HQ elég laza helyen van, közvetlenül a Mt Fromme lábánál, ahonnan legendás north shore és single trail line-ok indulnak. A rockys srácok elmondása szerint, jó idő esetén heti akár 5 alkalommal is kimennek a pályákra tesztelgetni.
A központban nagyjából 35-en dolgoznak, két részből áll, elöl a támogató funkciók (PR, marketing) jobbra-balra mindenféle relikviák, hátul pedig kemény alkotómunka folyik, ahova már nem vihettem be a telefont, így az ott készült képeket más forrásból emeltem át.
Tervezés
A túravezetőm említette, hogy az atléták kereskedelmi forgalomban kapatható full factory vázakat használnak, viszont a tervezésbe aktívan bevonják őket. A sportolók változó mennyiségben és minőségben járulnak hozzá a végtermékhez. A legendák közül Wade Simmons például bármilyen bringával szívesen csapat, nem igazán ad a részletekre, a gumiját is évtizedek óta 45psi nyomáson használja. Ellenben Thomas Vanderham részletekbe menően közreműködik a tervezésben: a Slayer 2017 teljes mértékben az ő igényei szerint készült. Az előbb említett két keresztapa egyébként épp valahol külföldön forgatott, így nem tudtunk kezet rázni, viszont hagytak az irodában dedikált posztereket.
Érdekes, hogy a Rocky mérnökei szerint a mai modern vázak nagyon hasonlóak, legalábbis ami a geometriát illeti, így ‒ amíg az emberi test nem fejlődik jelentősen ‒ már nehéz nagyot alkotni. A súlyon sem lehet sokat faragni, a festés elhagyásával is csupán kb. 80 grammot lehetne spórolni a mai technologiával. A matek jelenleg leginkább a kinematikán megy: a céljuk az lenne, hogy olyan vázakat alkossanak, amelyekbe a polcról levett és beszerelt tag középállásban egy átlag ridernek tökéletes alapbeállítás legyen, mert ezzel tudják biztosítani a legnagyobb tartományt a felhasználónak.
Gyártás
Régebben a prototípust jellemzően heggesztették, ma a következő lépéseken haladnak végig:
- Az első verziót 3D nyomtatják műanyagból, hogy kipróbáljak, hogy egyáltalán összeszerelhető-e, stimmelnek-e a váz darabjai.
- A második váz egy alu verzió, amire már az alkatrészeket is rászerelik és kiviszik a terepre tesztelni.
- Ezután egy karbon prototípus készül, amit meglepő módon már egy külsős cég gyárt, mert nem éri meg a tudást és a gépeket házon belül tartani.
- Ha minden stimmel, akkor indul a sorozatgyártás a taiwani üzemben. Jellemzően 3 prototípusból végül egy kerül kereskedelmi forgalomba.
Tesztelés a north shore-on
A HQ után felsétáltunk a North Shore-ra, ahonnan a trailek indulnak. Egy kis backyard bikepark helyett egy elég komoly trail komplexumban találtam magam, ahol a helyi arcok megállás nélkül egymást szállították fel a rajtba.
A sűrű növényzetben nehezen, de még láthatóak a NWD sorozatból ismert túltolt faépítmények, amiket ma már senki nem használ, leginkább mementóként funkcionálnak, hogy emlékeztessenek a régi időkre.
A North Shore-on közel 40 elképesztő minőségű es változatosságú single trail található, amelyek ingyenesek használhatóak. Felmerül a kérdés, hogy hogyan?
https://www.trailforks.com/tracker/map/?ping=49.354672,-123.044481
A helyi bringás vezérek 2001-ben életre hívtak egy “North Shore Mountain Bike Association” névre hallgató kezdeményezést (https://nsmba.ca/). Az egyesület tervezi, építi és tartja karban illetve tisztán a traileket. Emellett biztosítja a jogi, technikai és környezetvédelmi feltételeket.
Az NSMBA mögé szinte az összes helyi érdekeltségű mountainbike cég beállt, így tudják fenntartani a közel 40 hihetetlen trailt, amihez 28 pályakarbantartót alkalmaznak.
Az összefogás példaértékű!
