Cikkek / Lenthár Gábor beszámolója a DH Világbajnokságról!


2018. szeptember 13. @ 10:48


Lenthár "Lenti" Gábor az utolsó pillanatban került be az idei magyar downhill Világbajnoki keretbe. A VB előtti hétvégén az Európa Kupa utolsó állomásán versenyzett a magyar különítmény, aztán jött a VB. Lenti hamar be lett dobva a mélyvízbe!

Túl vagyok életem első DH világbajnokságán! Rengeteg motivációt tudtam hazahozni Svájcból, jó eredményt sajnos nem. Ezúton is köszönöm a megszavazott bizalmat, hogy képviselhettem hazánkat ezen a világeseményen, újabb mérföldkő számomra ebben a szakágban. Az időmérőig elég jól éreztem magam a pályán, élveztem, hogy egyre jobban meg tudom tartani a tempót a technikás szakaszokon. Viszont az időmérő előtt leesett az eső, és ez visszavett az önbizalmamból, ami nem tett jót a tempómnak.
Sokat estem mért körön mostanában, úgyhogy az időmérőn le akartam hozni egy hiba nélküli futamot. Ez sikerült is, de a legjobb nyolcvanba nem sikerült bejutni. Számomra pozitívum, hogy nem lógtam ki a válogatottból, ez volt a maximum idénre a reális terv. Így 92.-ként végeztem az időmérőn, ami nem volt elég ahhoz, hogy vasárnap döntőt tudjak menni. Kissé csalódottan gondolok a hétvégére, de úgy gondolom, időt kell adni mindennek ebben a sportban, és hozzá kell szoknom még a szlovák kupák után az igazi nemzetközi porondhoz. Összességében hatalmas élményekkel tértem haza, jó volt a világ legjobbjaival bringázni, megérezni a VB atmoszférát és remélem még lesz lehetőségem bizonyítani világversenyen.











Pénteken az időmérő után a VB keretén belül rendeztek egy whip off versenyt. Gondoltuk, hát miért ne, végülis dirtből jövök, csak lesz valami egy nem túl jól sikerült időmérő után. Hirtelen jött lehetőség, sose volt alkalmam akkora ugrón ugrani, amire egy DH gép kényelmes. A már régóta hangoztatott kívánságom teljesült, akkora ugratóval találtam szembe magam, hogy igazi kihívásnak éreztem rágurulni. A pálya építő srácok nagyon profik voltak, pont akkora tempó kellett, ami nulla fékkel elérhető volt az indítóról. Számomra tökéletes kidobó, nagyon nagy rádiusz és nagyon hosszú ív, ami szerintem elengedhetetlen egy biztonságos nagy ugróhoz. Beugrottam edzésen párszor, ami hatalmas élmény volt, és mivel már régen nem ugráltam trükköket kis bicóval, a DH gépemmel meg még soha, úgy gondoltam elég nekem ennyi. A népes közönség viszont visszahúzott a jam részére, ahol kb 35 emberből legjobb húsz közé ugrottam magam egy nothing-gal. A legjobb húszban úgy felpörgetett a közönség, kezdtem megszokni a sebességet is, hogy egy régi de stabil kedvenc trükkömet vettem elő, és működött. Superman seatgrab indian air egy ekkora ugróra illik igazán, és felejthetetlen élmény volt behúzni. Nagyon örülök, hogy volt lehetőségem ekkora ugratón ugrálni, és a legjobb húsz között egy kis ideig a best tricket is magaménak érezhettem, de végül egy jelenleg is aktív dirtös srác flatspin 360nal elvitte előlem a helyezést. Ez az eredmény ha nem is kárpótol a DH eredményemért, de jó volt kicsit megint megérezni a dirt hangulatot és bebizonyítani magamnak, hogy képes vagyok ilyen méreteken is trükközni.







fotók: Szász Norbert // Standmagazin 2018





Hirdetésfelvétel
Impresszum
Facebook logó