Kevesen számítottak Palotai Gábor idei Downhill OB győzelmére, jól összerakott körével újabb bajnoki címet zsebelt be Eplényben. Az utóbbi évben sérüléssel küszködött, idén pedig csupán háromszor ült downhill bringáján. A többszörös downhill bajnokkal beszélgettünk!
Szia Gábor! Az idei éved nem a kerékpározásról szólt, ha jól tudjuk. Hogy vagy mostanság? Mi köti le a szabadidőd nagy részét?
Ahhoz, hogy pontos választ tudjak adni erre a kérdésre, érdemes visszamennünk egészen 2020 májusáig, ahol egy banális esés következtében eltörtem a jobb kézfejem egyik kézközépcsontját. Ezzel együtt nem csak a válogatóversenyeken való szereplésem maradt félbe, hanem a szezonra való aktív, külföldi felkészülés is. Az egész iróniája az volt az egésznek, hogy május 28.-án törtem el a kezem, és másnap nyitották meg a határokat. Ez a sérülés nem igazán esett jól, viszont mint tudjuk nem volt ismeretlen számomra az Országos Bajnokságot, és a válogató versenyek sikeres teljesítését veszélyeztető sérülés, hol a lábam, hol a kezem volt a porondon, de az eplényi versenyt, és a válogatottsághoz elengedhetetlen válogató versenyeket mindig megtiszteltem az indulásommal! Ebből fakadóan újra kérdéses volt a 2020-as Országos Bajnokság is, hogy egyáltalán el tudok-e indulni. Szerencsére sikeresen részt vettem, és harmadik helyre be is hoztam magam igaz úgy, hogy a kezem igen erősen fájt a kinezio tapek, leukoplastok felhelyezése ellenére is (ezek kellettek ahhoz, hogy egybetartsák a legyengült kezem). 2020 év végén reménykedtem abban, hogy a járvány okozta problémák, versenyek hiánya meg fog változni, és megrázva magunkat a 2020-as év után újdonsült erővel fogunk nekilátni a 2021-es idénynek. Ez nagyjából sikerült, viszont közbe jött az is, hogy az iskola végeztével a 2020-as évben teljes állásban elkezdtem dolgozni, így kicsit nehezebb összeegyeztetni a felkészülést, a versenyeket, és az élet többi részét. Az előbbiekből fakadóan tűnhetett úgy, hogy kevesebbet bicajozok, de a lendületem a régi!
Pontosan hányszor ültél idén bringán? Milyen edzésekkel tartod magad formában?
Attól függ melyik bringára gondolunk, mert idén a DH bicómmal igen keveset mentem, így az OB előtt 3x voltam külföldön, a teljes szezont nézve pedig erre rá lehet húzni még pár alkalmat. Ezzel szemben itthon az Ebike-omat nagyon sokat használom, hetente legalább 2 alkalmat, és nem utolsó sorban a kis dirt bicómmal is szoktam koptatni a közeli pumpapályákat. Tehát, ha súlyozni kellene itthon nagyon sokat kerékpározok az Ebike nyújtotta lehetőségeknek hála, külföldön most kevesebbet, így a DH bicóm ritkábban van „megjáratva”, pedig ahhoz foghatót nem igazán lehet hasonlítani, mint amikor a piacon kapható legkomolyabb technika dolgozik alattad egy rendes DH pályán. Ahogy az elmúlt 11 évben szokás volt, mindig novemberben kezdtünk neki a következő szezon alapozásának, így megpróbálok idén is így tenni, egyrészt a saját egészségem, másrészt pedig a bomba forma megtartása érdekében. (haha)
Az idei downhill Országos Bajnokságon hatalmas győzelmet arattál. Mennyire számítottál rá, hogy van esélyed a győzelemre? Közrejátszott az is, hogy a nyomvonal évről évre hasonló? Mennyire volt erős a mezőny? Hogy érezted magad?
Édesapámmal azon viccelődtünk, hogy mekkora szám lenne az, hogy ha nagyon jól ki jönne a döntő köröm és megnyerném. Nekem erre az volt a válaszom, hogy „Eplényben bármi megtörténhet”, és nem vetem el annak a lehetőségét, hogy első leszek igaz, egész évben én bicikliztem az esélyesek közül a legkevesebbet. Taktikailag sikerült magamban felépítenem a hétvégét úgy, hogy olyat csináltam, amit eddig sosem: nem feszültem rá a versenyre, hanem folyamatosan csak azt kerestem, hogy hol érzem magamban azt, hogy a leggyorsabb vagyok. Ez leginkább a felső részre volt igaz az első splitig, ahol az elejétől fogva tudtam, hogy a pálya első szakasza az enyém. Bíztam a technikában, bíztam abban, hogy az eső kegyes lesz hozzám, és élvezni fogom az összes körömet, beleértve a döntőt is. Az alsó spliten inkább a biztonságra mentem, mert sokan rontottak abban a szekcióban, és egy kis hiba is komoly időveszteséggel jár, amikor az utolsó századokra gyúrunk rá az év egyik legélvezetesebb versenyén. Ebből fakadóan Eplény precíz, és pontos bringázást követel meg az összes indulótól. Elmondhatom a 11 év versenyzés után, hogy egészen 2010-től kezdődően majdnem az összes futamom közül kiemelkedő döntő kör volt a 2021-es. A rajtban egészen a rám vonatkozó visszaszámlálásig nem éreztem semmit csak azt, hogy mindezt idáig élveztem. Ez a visszaszámlálás megkezdésekor teljesen megváltozott, és teljes mértékben átszellemültem, olyan adrenalinlöket, és érzelmihullám kerekedett felül rajtam, hogy az elindulás pillanatában annyit mondtam magamnak, hogy ezt most megfogom nyerni. Ahogy írom ezeket a sorokat még most is kiráz a hideg, és picit gombócba szorul a torkom, hiszen tényleg kirívóan más szellemiségben indultam neki a hétvégét eldöntő körömnek és tiszta szívből azt kívánom a most felnövekvő fiatal rakétáknak is, hogy legyen legalább EGY ilyen körük az életben, mert ez más volt, mint a többi, és az ilyen körökre fognak emlékezni a jövőben! A mezőny úgy gondolom hasonlóan erős volt, mint ahogy az eddigi évek során megszokhattuk, csupán az összetétele volt más. Az eső igen nagymértékben megváltoztatta a stratégiaépítést is, de a végén megúszta az elit kategória a nagy zuhit, és közel tökéletes kondíciókban jöttünk le mindannyian. Arra vonatkozóan, hogy a döntőkörökben milyen események voltak a válaszom csak annyi volt a végén, hogy „Eplényben tényleg minden megtörténhet!”
Annak ellenére, hogy keveset edzettél dh bringával a gyorsaságod a régi. A rutin és a versenyzéssel töltött éveknek köszönhető az OB győzelem?
Ezt a kérdéskört kicsit máshogy közelíteném meg. Igaz, hogy nagyon sok kilométer van bennem, nagyon sok verseny, és tényleg a rutin, és a nyomás alatti teljesítés sem ismeretlen számomra, viszont nem elhanyagolható tényező az sem, hogy továbbra is nagyon sokat edzek az Ebike-ommal, amivel ugyan itthoni körülmények között, de közel DH szintű terhelést kap az ember. Ezzel szinten tudom tartani magamat, és amikor ráülök a DH bicajra, akkor nem azaz érzés fog el, hogy már megint rajta ülök, hanem várom minden egyes méterét a pályának. Ha nagyon leszűkítve nézzük, akkor a válaszom a kérdésre igen, az elmúlt 11 év nem múlik el nyomtalanul, viszont, ha kicsit messzebbről közelítjük meg a dolgot akkor pedig hozzájárult az is, hogy nagyon vártam a versenyt, mellette nagyon sokat bicajozok itthon, illetve nagyon élveztem minden egyes percét a hétvégének, majd a végén pedig minden akaratomat, és erőmet bedobva hoztam be a paripát magyarok között az első helyre.
Mik a terveid a jövőre nézve? Fogsz még versenyezni?
Nehéz megmondani, mert elkezdődött a nagybetűs élet, és így sokkal nehezebb összeegyeztetni bármit, ahogy már korábban is említettem. Ezek ellenére a szívem és a lelkem nagyon kívánja a versenyeket, a társaságot és az adrenalint is. Bízom benne, hogy látni fognak még az emberek világversenyen indulni, de ha esetleg nem is az indulók között, biztosan megtalálható leszek a környéken, maximum a másik oldalon, mint versenysupport. 😊
Az utóbbi időben kerékpáros edzéseket is tartasz. Hogy jött az ötlet, hogy oktatásba kezdj? Kezdőknek vagy versenyzők a fő célcsoport? Hol lehet téged megtalálni, ha valaki tőled szeretne tanulni?
Igen ez így igaz, egyre több emberrel foglalkozok. Maga az ötlet onnan eredeztethető, hogy amikor én kezdtem el ismerkedni a sporttal, akkor a hozzáállásom, a folyamatosan megismert új emberek, és a tehetségem vezetett oda, hogy egyre jobb lehessek. Ez mire kiforrta magát, és elkezdtek jönni az eredmények körülbelül 4 évre volt tehető. Engem nem vett senki technikai edzés szinten a szárnyai alá, és nem gyorsította meg a fejlődésemet a mentorálásával. Itt említem meg az összes ismerősömet, barátomat, és azokat, akikkel eddig megismerkedtem, hogy nagyban hozzájárultak a fejlődésemhez, és részben az ő érdemük is az, hogy nagyon sokat, és gyorsan tanulhattam tőlük, csupán nem volt egy dedikált ember, egy edző, aki minősítetten, célzottan átadta volna nekem a technikai tudását. Ezen szeretnék változtatni, és így jött az ötlet, hogy elkezdjek foglalkozni kezdő, haladó, versenyző, versenyzéssel foglalkozni akaró bicajosokkal. Fő célcsoport nincsen, főleg azért sem, mert egyaránt tudok foglalkozni versenyzőkkel, és hobbi bicajosokkal is. Mindig azt mondom, hogy ha valamiből több van az sosem baj, abból mindig lehet kevesebbet csinálni, de fordítva nem megy. Ugyanez igaz a technikai tudásra is, amit áttudok adni. Itt nem csak az edzés megtartására kell gondolni, hanem egy csomagot kapnak a résztvevők. Egy csomagot ahhoz, hogy élvezzék a kerékpározást, és magukhoz képest érjenek el eredményeket, sikereket, hogy olyan helyeken, és olyan biztonságban mehessenek le, ahol eddig még nem mertek, vagy ha ezek meg vannak, akkor kijavítani az apró hibákat, hogy még élvezetesebb, vagy ha versenyzőről van szó, még gyorsabb legyen! Ehhez a hatékony együttműködéshez csupán egy megfelelően összeállított homogén csoport kell, ahol mindenki megtalálja a párját, és nincsenek hatalmas különbségek a technikai tudásban, és egy megfelelően felkészült edző, aki már igen sokat látott, és a szívén viseli, hogy a tanítványaival milyen eredményt érnek el.
Köszönjük a beszélgetést!
Fotók: Szász Norbert
